Szerencsére folyamatosan épül a hazai slam tábora – előadói és hallgatói szinten egyaránt. Lassan már nincs olyan nagyváros itthon, ahol ne lenne rendszeres esemény, ami folyamatosan kitermelné a tehetséges, eddig ismeretlen arcokat; én nagyon örülök, hogy egyre több fiatal van Magyarországon, akik eszméletlenül ügyesek és kitartóak.
Úgy gondolom, a slamben nincs bebetonozott hely. Én nem szeretem a »kiemelt slammer« kifejezést, néha azt érzem, hogy csak azok használják, akik felületesen vizsgálják ezt a kérdést. Az eddigi négy Országos Bajnokságon összesen 65 slammer lépett fel, és ebből három embert mondhatunk, aki mind a négyre bejutott (Kemény Zsófi, Horváth Kristóf és Simon Marci). Szóval akkor Magyarországon őket hívjuk »tűzközelieknek«? Ennyi ember még talán egy kandalló elé se tudna úgy leülni, hogy betöltsön minden üres helyet. Az a helyzet, hogy ők ma Magyarországon tényleg a legjobb slammerek között vannak, de ennél több mágiát szerintem felesleges keresni ebben.”