Egy másik disztópiának, és egy méltatlanul elfeledett magyar szerző negatív alakjainak agresszióját a többséggel szemben.
Szathmári Sándor fő művében, a Kazohiniában (megjelent 1941, 1946, 1957,1972.) egy XX. századi Gulliver-utazást ír le, amikor is a hős hajótörés eredményeként Kazohinia ismeretlen szigetére kerül, ahol a hinek élnek. Ők hideg, racionális és fejlett társadalomban élnek, teljes egyenlőségben, amelynek betartásához még törvények sem kellenek.
Vezérelvüket, követett magatartásmintájukat Szathmári kazonak nevezi. Aki nem kazo módon viselkedik, azt nem is tekintik hinnek. A tudatlanokat – így a főhőst is – belohinnek nevezik.