Kibe bújt bele az ördög?

Jeszenszky Zsolt egy hosszabb írásban megemlítette, hogy édesapja sajnos sátáni erőket szolgál.

Csúnya dolog mások zsebében turkálni, de még sokkal csúnyább az, amikor keményen dolgozó emberek a saját zsebükben turkálnak, és nem találnak semmit.
„2010-ben jött az Orbán-kormány, és első intézkedései között volt a bérplafon bevezetése, mondván, honi viszonyok között havi 2 millió forinttal is remekül megfizetik az állami cégek vezetőit, főleg azon vállalatokét, amelyek költségvetési támogatásból tartják fenn magukat. Ezzel az intézkedéssel a lakosság döntő többsége egyetértett, ami nyilvánvalóan a lopakodó demagógia veszélyére utal. Tavaly szeptemberben megváltoztatták a szabályozást, így a pénzügyi szektorban dolgozó vezetők adható alapbérét 5 millió forintban határozták meg. Az energiaszolgáltatók és a stratégiailag kiemelt vállalatok vezetői 4 milliót, a többi állami vezető 3 milliót kaphat.
Azóta kiderült, hogy a MÁV Zrt., de a villamos művek meg a vagyonkezelő is pénzügyi szektor, ezért ezeken a helyeken is ötmillió adható, ami a lehetséges prémiumot is figyelembe véve évi 40 milliós fizetésemelést tesz ki. A BKV vezetői egyelőre még csórók, csak 27 alkalmazott keres egymilliónál többet, és a vezérnek sincs több 1,8 milliónál. De ami késik, nem múlik.
Persze csúnya dolog mások zsebében turkálni, de még sokkal csúnyább az, amikor keményen dolgozó emberek a saját zsebükben turkálnak, és nem találnak semmit. Márpedig a pénzügyi tevékenységet folytató vasúttársaságnál a dolgozók nem örülnek tiszta szívből a vezetőiket ért megtiszteltetésnek. Hiszen a vezér egy hónap alatt keres annyit, mint a beosztottak két-három év alatt. Ritka az olyan dolgozói öntudat, amelyik az ilyesmit büszkén éli meg.
Pedig a kormány stratégiája világos. A nettó minimálbér idén végre meghaladja a 2009-es szintet. Ideje volt az állami vezetők javadalmazását is hozzáigazítani a régi szinthez.”