Hagyó világa

„Az elsőfokú bíróságon megdőlt a bűnszervezet, a különösen nagy érték, több esetben a folytatólagosság minősítése is. A kommunikációs szerződések okozta tékozlás például egyáltalán nem minősült bűncselekménynek. Pedig tök fölöslegesen költöttek, bár a szakértők hevesen érveltek, hogy minden éppen annyi milliót ért, amennyit fizettek érte – miközben a vezetők, Antal Attiláék úgy »védték a BKV érdekeit«, hogy 1700 dolgozót tettek az utcára. Csak persze az is kiderült, hogy – még ha valóban kárt okoztak is a BKV-nak – ez ugyanígy ment az előd, Aba Botond idejében, majd Hagyóék után Kocsis István irányítása alatt is.

Sőt, ma is így megy. Akkor meg miért éppen Hagyóékat ítéljék el? Mert kampány volt? Felmentette a bíróság a 86 milliós pofátlan végkielégítéséről elhíresült Szalainé Szilágyi Elenonórát: törvényes volt az a pénz, annyit vett fel, amennyi járt. Őrá nem vonatkozott a pofátlan végkielégítésekről szóló visszamenőleges törvénykezés, most meg már ott tart a magyar világ, többek között éppen a BKV-nál, hogy a vezetői fizetések és végkilégítések határa a csillagos ég.

Visszaértek oda, ahol Hagyó Miklós virágkorában jártak. Jog talán még volna elítélni őket, ha a történetet ki lehetne ragadni a mindannyiunk által megélt időből. De mert nem lehet, nagyobb a baj: a méltó ítélethez erkölcsi alap nincsen.”