„Merjünk hatalmas látványberuházásokat vezényelni, merjünk mamutszervezeteket létrehozni, merjünk hétmérföldes csizmával elindulni az előttünk álló úton. Na de milyen út áll előttünk? Ha ugyanezt a logikát folytatjuk, akkor egyértelműen nagy, amelyet igyekszünk még nagyobb lépésekkel megtenni. Azonban, hívnám fel olvasóink figyelmét, bátorság kell a kicsiséghez is, ahogy ahhoz is, hogy belássuk, miközben ilyen hatalmasakat álmodunk, aközben konkrétan átlépünk a kicsiken, azokon, akik meghatározzák nem csupán Magyarország kultúráját, de annak egészét is: az embereken. A kicsiség tehát ebből a kulturális filozófiának korántsem nevezhető megalomániából nagyon is hiányzik.
Persze akadnak ellenpéldák, mint a könnyűzenére szánt Cseh Tamás-program, vagy a népzenére szánt Halmos Béla-program. De a habok közül rögtön felveti a fejét a kapitális harcsa, ami éppen bekebelezi a kis keszeget: 2015-ben a Magyar Művészeti Akadémia elfoglalta a Nemzeti Kulturális Alap egyharmadát, az egész magyar művészeti élet tiltakozása ellenére. Mindezt a kultúráért felelős államtitkár, Hoppál Péter még megfejelte némi cinizmussal is, ugyanis meghívta a szervezeteket egyeztetésre, de közölte, hogy az egyeztetés után sem fognak változtatni semmin. Nem is tették, a lex Fekete néven emlegetett NKA-törvény módosítása úgy ment át az Országgyűlésen, mint tavaszi bikailletlenség a legelőn.”