A disztópiák idejét éljük. Vannak ezek között jobbak és rosszabbak is, tartalmilag pedig vannak mélyek és felszínesek. Pierce Brown regénye inkább az utóbbihoz tartozik, azaz nem hordoz mély mondanivalót, inkább a cselekményre összpontosít.
„A Római Birodalmat idéző környezet és a leegyszerűsített társadalmi kasztrendszer ellenére a történet egyszerűen beszippantja az olvasót. A »húsfaragós« rész, aminek elméletileg unalmasnak kellene lennie, Brown tehetségének hála, nem csak olvasmányos, hanem izgalmas is. A folytatásban pedig egy hullámvölgyet leszámítva, tudta fokozni az izgalmakat. Lehetett volna jobb is, ha nem az előző évek disztópiáira épít és valami egyedi környezetet alakít ki. Így kicsit olyan volt, mintha az Éhezők Viadalát, egy felturbózott Colosseumban rendezték volna meg.
Brown javára kell írni, hogy nem csak a kasztok színesek, hanem a szereplői is. Darrow az elején egy felfuvalkodott idióta volt a szememben, aki mindent erővel akart megoldani és csak a bosszú hajtotta. Azonban ahogy haladt előre a történet, úgy változott ő is, és fokozatosan fejlődött a karaktere. És a végén meg tudott lepni, ami miatt már nagyon várom, hogy a folytatást a kezembe vegyem.
Maga a történet, amint már írtam, nem egyedi és nagyon sok klisét használ keretnek. Azonban az egyes események nagyon jól ki vannak dolgozva. Egymást érik a fordulatok, de nem abból a fajtából, amit nem tudunk hová tenni. Mindig érezzük, hogy valami történni fog, valami ravaszság van a levegőben és amikor bekövetkezik, leesik az állunk, és magunkat ostorozzuk, hogy ez nekünk miért nem jutott eszünkbe. Nincsenek egymásnak ellentmondó események és minden furfang az adott környezetből veszi az alapanyagot. Tehát nem kell figyelnünk az elején, hogy egyes momentumokat esetleg felhasznál az író a végén. Azaz csak a rövidtávú memóriánkat veszi igénybe, de azt kifacsarja mint az érett narancsot.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
Gyakorlatilag elkerülhetetlen az előrehozott választás.
Három bomba robbant, de az európai pusztítók voltak a legkegyetlenebbek, mikor kivégezték a csoportokba verődött tömeget.
