Migránsok, stratégiák, háborúk

„Az elmúlt öt évben ahhoz szokhattunk, hogy »Fideszországban« a kormányoldal nagyjából azt művel, amit akar, azt üldöz és tapos el, akit akar, önkényével szemben pedig a balliberálisok néha már szimpátiát keltően szorulnak az űzött vad szerepébe. Ahhoz szokhattunk, hogy a Fidesz-kormány teljesítménye gyenge, kompetenciát legfeljebb a lenyúlásban és a hatalma bebetonozásában tud felmutatni, erkölcsileg pedig menthetetlen, Orbán Viktorral együtt. Most fordult a kocka.

Amint Magyarország a migránsválság ügyében összekülönbözött nyugat-európai félgyarmattartóival, az elnyomó Fidesz-monstrum emberei a szabadságharcosok, az elnyomott liberálisok pedig a gazdag és hatalmas, liberális nyugati világ magabiztos helyi ügynökeinek szerepébe kerültek. Ebben a helyzetben a Fidesz-kormány a kicsi és a gyenge, míg a liberálisok az erő és a hatalom képviselői. A magyar kormány szerencsére bátornak bizonyult és helytállt - persze, hogy a szokásos bénázással és az se volna meglepő, ha már megint eltűnt volna némi pénz is, de a stratégiát alapjában véve helyesen választotta meg.

A »honvédő« stratégia választásával és a határ lezárásával a kormány nem csupán a helyes döntést hozta meg, hanem a nép akaratának is megfelelt, vagyis demokratikusan járt el. Tetszik vagy nem, a magyar közvélemény többsége nem kér a migrációból. Ezt persze nem az elfuserált »nemzeti konzultációból« tudhatjuk, hanem a reprezentatív mintás felmérésekből. Ez van. Aki mást akar, az a magyar nép többségének akaratával megy szembe, és hacsak nincs a kezében olyan hatalom, amellyel a magyar népet elnyomhatja vagy leverheti, akkor jobban teszi, ha nem erősködik és nem szidalmaz, hanem kér és érvel.

Felmerül persze, hogy a migránsokat mind át is lehetett volna engedni, mert úgysem akartak itt maradni. Ez viszont egy tipikusan »balkáni« stratégia lett volna: Európa elárulása. Márpedig amíg Európához tartozunk (akár lenézett szegény rokonként, akár félgyarmatként), addig tartozunk neki annyival, hogy megvédjük, akár a saját vezetőinek a hülyeségétől és kétszínűségétől is. Hiány egyikből sem volt, az esztelen és korlátlan befogadás idején a nyugati világ liberális urai a kerítés miatt sikítoztak, mostanság meg már azért, hogy Magyarország nem állította meg eléggé a migránsokat, sőt, még át is utaztatta őket. Hát persze. Még jó, hogy átutaztatta. Elég nehéz úgy védeni a határokat, hogy a hátunk mögül és a fejünk fölött nálunk sokkal hatalmasabb erők milliókat buzdítanak a határok agresszív átlépésére, ezek után pedig utólag a határok meg nem védése miatt panaszkodni egyenesen kétszínűség. (Természetesen az átutaztatás mint a kerítés elkészüléséig alkalmazott átmeneti vészmegoldás és az átutaztatás mint hosszabb távú stratégia két nagyon különböző dolog.)

Jól tette a kormány azt is, hogy nem várt és nem is törekedett »közös európai megoldásra«. Először is, mert ez 2015 nyarán csakis liberális, azaz »befogadó« megoldás lehetett volna - idézhetném ismét az idei kötcsei beszédet. Másodszor, mert ez a megoldás nem felelt volna meg a magyar nép többsége akaratának, és nem volt egyértelmű többsége Nyugat-Európában sem. Végül harmadszor azért, mert hiba lett volna korán elköteleződni egy megoldás mellett egy dinamikus helyzetben. Nyár óta folyamatosan változik a helyzet, változik az európai közvélemény és az európai hatalmasságok véleménye is. Orbán ezt nagyon jól mérte föl: tudta, hogy Európa liberális uraival és a merkeli Németországgal nem bírhat, ezért szövetségeseket keresett, és korántsem csak a befogadással szemben szkeptikus nyugati politikusok között, hanem a nyugati közvéleményben is, amelyhez közvetlenül fordult oda néhány jól sikerült újságcikkben és nyilatkozatban. Amikor ezt a posztot (végre) befejezem, úgy tűnik, eddig ő nyert. Ennek pedig a "honvédő" stratégia híveiként örülhetünk - akár szimpatizálunk egyébként Orbánnal, akár nem.

- Akkor ez mostantól visszavonásig egy fideszes blog? - kérdezheti az olvasó. Attól tartok, ez bizony lehetséges. »Háborúban« az ember nem válogathatja meg szabadon, hogy kikkel áll egy oldalon. Ha a migrációs válság a nemzet és Európa jelenlegi legfontosabb kérdése, és ha ebben a kérdésben az ember a Fidesz-kormánynak ad igazat, akkor lehet, hogy ettől »fideszes« lesz. Könnyen szavazok a becsületes balfék LMP-re, amíg a Fidesz úgyis nyer, és a balliberálisok úgyis veszítenek. De kire szavaznék, ha szoros lenne a verseny, és akár az én szavazatomon is múlhatna? Bizony a poszt mottóját némileg módosítva mondhatjuk akár azt is: Reserved Fidesz-supporter, disgusted Fidesz-supporter, LMP-voting Fidesz supporter: still a Fidesz-supporter.”