Rájöttem, hogy nem tudom elénekelni a Himnuszt. Na persze nem a „klasszikust", higgyék el, az volt gyakorlatilag az első komolyabb zenei darab, amit megtanultam kívülről, hanem a kettő pont nullás verziót, amit manapság játszanak az aranyérmeseinknek világversenyeken.
„Amikor néhány éve bevezették a megreformált Himnuszt, már akkor sem tetszett, persze megértettem a változtatás okait, ki akarták küszöbölni a fals zenekari előadásokat és el szerették volna kerülni a zene idő előtti lekeverését, mivel néhány vélekedés szerint a magyar himnusz túl hosszú.
De kérem, az olaszok nemzeti indulója se túl rövid, és mégsem írja át senki Michel Novarro 1847-ben megálmodott tempóját. Sőt, ismerve az itáliaiak vehemens stílusát, ez kisebb forradalmat okozna a mediterrán csizmában. Nálunk azonban senkit sem zavar. Lenyeljük ezt a békát is, mint annyi mást.
De nem is az a legnagyobb baj, hogy nem tudjuk szabályosan énekelni nemzetünk »hivatalos« himnuszát, hanem az, hogy egyszerűen így nem szép. Ideje lenne »visszareformálni« az eredetire…”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
A bukfenckirály megint nagyot alakított.
Nem ez David Lynch legjobb és legsikeresebb vállalkozása. Ettől függetlenül az 1984-es Dűne is megérdemli, hogy a születésnapján megemlékezzünk róla.
