A kölni lidércnyomás után: az iszlám és az európai életmód

„S mi a mindennapi életünk alapja? A személyes kapcsolatok, a másik nemhez való viszony, a család, a szexualitás.

Éppen Jézus alapján, a keresztény hit, s az erre épülő Európa minden ember egyenlőségét és szabadságát hirdeti. A nőket is beleértve. Az iszlám viszont erről alapjaiban másként gondolkodik. Idézném Lénárd Anna képzőművész, sétaszervező szavait a Vasárnapi Hírek című lapból, aki a keresztény és a zsidó vallás után az iszlám mellett kötött ki: »… az iszlám nem tekinti a nőt és a férfit egyformának, és mivel nagyon különbözőek, nem is lehetnek ugyanazok a jogaik.« Azt állítja – az iszlám e tételeivel egyébként azonosulva –, hogy a nők is élveznek előnyöket. Mégpedig: »… a muszlim nőnek joga van ahhoz, hogy eltartsák. Vagy a férje, vagy a társadalom. Nem kerülhet bele abba a helyzetbe, hogy magának kelljen gondoskodnia a saját megélhetéséről.«

Magukért beszélő sorok, nem igényelnek kommentárt. Ne csodálkozzunk – és próbáljuk felfogni –, hogy az arab fiatalok számára az utcákon járó, illetve Kölnben szilveszterkor szórakozó lányok és asszonyok megjelenésük és öltözködésük alapján gyakorlatilag prostituáltnak számítanak. Ebből pedig már következik, mit tesznek. Nem akarok senkit sokkolni, de sok-sok nőre éhes arab fiatalembernek Európa Arábiából nézve úgy jelenhet meg, mint egy piros lámpás ház. Mi viszont ragaszkodunk lányaink és asszonyaink egyenjogúságához, méltóságához a körmünkszakadtáig. S ha már a végleg meghülyült liberálisok, kisebbségvédők, akik már a nők jogaiért való harcukat is inkább feladják, csak hogy szerethessék a »még másabb« migránsokat, képtelenek erre, megtesszük helyettük és értük is.

Egyszóval: a mindennapi létünk alapjait érintő, életvezetési kérdésekben nincs közös pont az iszlámmal. Ezért nincs és nem is lehet integráció. S ezért kell azonnal leállítani a migrációáradatot.”