Az ingyenebéd ára

„Manapság a finn kormány hasonló kihívással találja szembe magát. A munkanélküliség ez év tavaszán tizenkét százalék közelébe emelkedett, és igaz ugyan, hogy őszre ezt sikerült kilenc százalék alá szorítani, de kétségtelen, hogy a munkaerőpiac betegeskedik. A diagnózis szerint a jelenlegi finn rendszer nem ösztönzi megfelelően a munkanélkülieket a kevésbé jól fizető állások betöltésére, mert az így szerzett jövedelem nem sokkal magasabb annál, amit különböző segélyek formájában egy munkanélküli kaphat. Ez a jóléti csapda. A kabinet arra számít, ha az állástalanoktól elveszik a segélyeket, ám adnak nekik akkora összeget, amelyből – igaz, nagyon szűkösen, de – meg tudnak élni, a tétlen tömegek örömmel vetik bele magukat a rosszul fizetett munkákba is, csak hogy kissé emeljék az életszínvonalukat. Vagy elkezdik képezni magukat, és jóval felkészültebben térnek vissza a munkaerőpiacra. A kormány meg azzal járna jól, hogy feleslegessé válna az igencsak szövevényes, szerteágazó és nem csekély létszámú jóléti bürokrácia jelentős része.

Az ötlet akár logikusnak is tűnhet, csak az vele a gond, hogy nincs bizonyíték arra, az alapjövedelem a fent vázolt módon ösztönzi a munkanélkülieket. Kérdés, hogy a minimálbérért gürcölők nem dobják-e el a lapátot, ha szerényen ugyan, de megélhetnek anélkül is, hogy tönkretennék a derekukat egy építkezésen. Meg aztán így a magasabb segélyre szorulók juttatása csökken, míg azoké, akiknek valójában nincs is szükségük állami pénzre, emelkedik. Az alapjövedelem munkanélküliekre gyakorolt hatását eddig egyetlen kísérlet sem tárta fel kellő alapossággal, így mind az ellenzők, mind a támogatók a maguk szája íze szerint értelmezhetik az eredményeket. Az állóháborúnak a hollandiai Utrecht egyeteme vethet véget hamarosan, ugyanis tudományos kísérletbe kezdenek, hogy megvizsgálják, miként hat az alapjövedelem az érintettekre. Mindenesetre különösnek tűnhet, hogy ez a baloldali körökben szent grálként tisztelt modell még mindig csak elvi síkon létezik, miközben az ötlet már több mint kétszáz éves.”