„Miközben a magyar fiatal felnőttek 37%-a a szüleinél lakik, addig a külön háztartás milliárdos közbeszerzéseket érhet. Ám a saját lábon állásnak is megvannak a nehézségei. Miként panaszkodhatna a miniszterelnök veje drámaian?
Csorda számra tartom gyülevész
Strómanjaim! éppenséggel mintha minden
Közbeszerzés külön céget kívánna; sok
Felcsútit, olykor azt hinné az ember,
Hogy tán az Interpol visz el, úgy körül
Vagyok véve a léhűtőktől, s ők egy
Rossz bébicsőszt alig tudnak heten fogadni.
Én táncmulatságokat adok szüntelen,
Úgy, mintha mindég vagy lakodalmam, vagy
Keresztelőm volna: és nekik
Szívük dobog, ha egy kocsmáros az
Utcán elébük bukkanik, mivelhogy
A tartozás mindjárt eszükbe jut.
A jó felcsútiak legszebb autókon
Ficánkolódnak – tegnap egy Audi,
Ma Maserati, holnap egy Bently: – nékik
Feleség- és porontyaikat kell befogni,
Ha veszni éhen nem kívánkoznak.
Mi golfozunk, zabálunk szüntelen,
Úgy, mintha mindenik tagocska bennünk
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékik
Kéményeikről elpusztulnak a
Gólyák, mivel maguk emésztik el
A hulladékot is. Szép földjeikből
Vadászni berkeket csinálunk, a-
Hová nekik belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
Himlős gyerek hálapénzéül, lesújtanak
Egy rossz galambfiat, az tüstént szabálysértési bírság,
És aki száz meg százmilliárdot rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.”