Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Igen, lejárt a hűségidőm. Nagyot sóhajtottam, tudtam, mi vár rám. Először online próbálkoztam. Nem volt komoly próbálkozás. Nekem még soha a büdös életben nem sikerült elintéznem semmit hazai online ügyfélszolgálaton.
„A telefonos ügyfélszolgálat géphangjának a világ legidegesítőbben beszélő nőjét kérték fel. Mézes-mázosan énekel, mintha egy kissé már leépült dadus beszélne a fogyatékos óvodásnak. Ha ezt kívánom, nyomjam meg az akárhányas gombot, ha azt kívánom, nyomjam a valahányast, ha emezt kívánom... Tudod mit kívánok, köcsög? És akkor: adja meg nyolcjegyű ügyfélazonosítóját, töttörö, PIN kódját (azt nem tudom, hahó!), vagy – most figyelj! – tizennégy jegyű ügyfélkódját.
T.I.Z.E.N.N.É.G.Y.J.E.G.Y.Ű. Ezek megőrültek. Szórakoznak velem. Van nekem NEVEM, baszki, mi az úristenért kell nyolcjegyű, ötjegyű és tizennégy jegyű számmal azonosítani? Fél nap alatt elvergődök egy élő telefonos ügyfélszolgálatosig. Azonosít. Mondom a nevem meg egy számot a számláról. Oké, én vagyok. (Most ez mennyivel biztonságosabb, drága paranoid rendszergazda barátom, mint a nem tudom hány jegyű szarjaid kis- és nagybetűkkel?)
Kérdés: milyen tarifacsomagban vagyok? Tarifacsomag! Na, ennél már nem lesz szebb szó. Hát honnan az anyámból tudnám, hogy melyikben vagyok? Nem vagyok egyikben sem, itthon vagyok.”