Átlövők

„Láttam országgyűlési képviselőt vöröslő képpel, megszeppenve magyarázkodni, hogy véletlenül nyomta meg a tartózkodás gombot. Esküdözött, mint egy rosszcsont óvodás. Később kérdezem tőle, melyik volt az a törvényjavaslat, aminél ez a rettenetes dolog történt vele. A címét sem tudta pontosan, nemhogy a tartalmát. És órákig keringett, befurakodott beszélgetésekbe, hogy elmesélhesse a katasztrofális hiba hátterét, hogy mentegetőzése valahogy eljusson a főnökhöz. Szinte hallani lehetett, ahogy töri apróra a gerincét.

Hasonlót éreztem akkor is, amikor Farkas Ágnes a szavazólapra sem kerülhetett föl a kézilabda-szövetség elnökválasztásán Kocsis Mátéval szemben. Ha alaposan belegondolunk, hogy vezető hír lehetett, amint egy egykori 206-szoros válogatott átlövő veszi magának a bátorságot, és hivatalos felkérés nélkül indul egy szövetségi posztért, nyugodtan összerezzenhetünk.

Cikkekben taglalták, hogy borítja a papírformát. Milyen papírformát? Tudósítások szóltak arról, hogy kollégái titokban lapogatták a hátát – ugye tudod, Ági, hogy veled vagyunk? Majd föl se kerül a szavazólapra egy kerületi polgármesterrel szemben, aki nemsokára talán a legerősebb kormánypárt alelnöke is lehet feltétel nélküli lojalitása elismeréseként. »Én egy ilyen marha vagyok, hogy nem áll be a sorba« – mondta a kézilabdázó a választás után.

Kocsisnak bizonyára nem okozott lelkifurdalást, hogy kit győzött le fölényesen, néhány küldött arcán viszont látszott átfutó szégyenérzet, már csak azért is, mert kiderült, hogy Farkas Ági mindössze egyetlen szavazatot kapott – saját magától.”