Bár nincs jelentősége az adósságnövekedés szempontjából, de a „világgazdasági dollár likviditásbőség” narratíva sem tűnik helyesnek, tekintve, hogy a '70-es években az adósság döntő részben svájci frankban volt.
Sőt, végül már abban sem vagyunk annyira biztosak, hogy a „cserearány-romlás” bármilyen hatással lett volna az eladósodásra.
Magyarországra az olajár emelkedés valójában csak 1975-től jött be, mivel a KGST-piacokon nem érvényesült azonnal a világpiaci árváltozás. Így elgondolkodtató, hogy az adósság miért kezd el robbanásszerűen nőni már 1974-ban.
A külkereskedelmi egyenlegeket szemügyre véve azt láttuk, hogy épp azokban az években ugrik meg a hiány, amikor a legnagyobb árfolyamveszteségek voltak: 1978-ban és 1986-ban. Ráadásul ezekben az években nem volt magasabb az olajár sem. Az a gyanú merült fel bennünk, hogy a jegybank külkereskedelmi hiánynak könyvelte el az árfolyamveszteségek egy részét. Ez egyelőre egy feltételezés, amelynek szeretnénk részletesen utánajárni, és kérni az 1978-as és 1986-os folyó fizetésimérleg-adatok felülvizsgálatát. Ha a gyanúnk beigazolódik, az egyúttal azt is jelenti, hogy az egész időszak alatt semmilyen túlfogyasztás nem volt, sőt, az ország külkereskedelmi többletben volt.
Miért van az egésznek ma jelentősége?