James Goss – Douglas Adams: A halál városa

„A történet komikumának jó részét a folyamatosan változó nézőpontok adják, amelyek közül mindig a legviccesebb, néhány esetben pedig a legszomorúbb, legemberibb lép előtérbe. Néha a verekedéshez nagyon értő Duggan magánnyomozó fejében járunk, aki nem érti ezt a két bolondot (mármint a Doktort és Romanát), ráadásul – angol lévén – utálja a franciákat, aztán átugrunk Romana fejébe, aki a maga százhuszonöt évével olyan, mint egy lázadó kamasz, majd pedig Scarlioni gróf egészen pszichopata elméjében kötünk ki. (Bár Scarlioni grófné és Kerenszkij professzor is épp elég érdekesek.) Ez akár fárasztó is lehetne, itt azonban szükség van a váltásokra: így megmarad a történet kissé filmszerű jellege, és számos cselekményszál futhat egymás mellett.

Persze azért ennek cityofdeatha kötetnek is van néhány hibája, például Harrison és Elena jóformán teljesen felesleges cselekményszála. Semmit sem változtat az alaptörténeten, és a sorozatban is csak egyetlen jelenet látható belőle, ami azonban a könyvben nem üt akkorát. Hiába, John Cleese és Eleanor Bron zsenialitását nehéz papírra vetni.

Dicséret illeti a fordítót és a szerkesztőt is, a magyar változat ugyanis nagyon ügyes munka – humort jól fordítani nehéz feladat, és ebben az esetben okunk sem lehet panaszra. A könyvben elvétve találunk csak hibákat – alig van, ami kizökkenthet bennünket az élményből.”