Rákosi tényleg nem volt annyit a címlapon – válasz Papp Géza főtitkárnak

A Budapesti Ügyvédi Kamara (BÜK) beléletének egy szeletét sajátos, és láthatólag indulatos főtitkári interjú illusztrálta a Mandiner.jog oldalain. Baj van a tényállításokkal, már a cím sem igaz: „Rákosi nem volt annyit a címlapon, mint Réti!”

A Pesti Ügyvéd kiadójának közlése szerint 2010. évtől 2015. december 1-ig összesen 54 lapszám jelent meg. Ezekben 4 alkalommal jelent meg az elnökről fénykép is a címlapján. Bárki megnézhetné, de ugyan ki tenné meg? Igaz, hogy Rákosi egyszer sem volt a Pesti Ügyvéd címlapján. Ennyi a valós tény.

Mese a CD-kről – akadozó lemez

Imamalomként forgatja a főtitkár a „felesleges CD-vásárlásokat”. CD-kre szerintem sincs szükség. Amit a kamara versenyeztetés és kemény alku után a teljes aktív tagság számára valóban vett, az nem filléres CD.

A JogTudor programnak nevezett, kb. 6 milliárd forint piaci értékű, de annak mindössze 10%-ért beszerzett joganyag-csomagról, annak egy kiragadott eleméről keltetik a látszat. Ez – népies nevén és pontatlanul jogtárnak hívott – elektronikus jogi adatbázisból, valamint nyomtatott és elektronikus könyvekből áll – utóbbiak DVD adathordozóra kerültek. Mibe került a kamarának? Összességében a „bolti”, piaci ár töredékébe. Az ügyvédeknek pedig ingyen van. Lássuk a JogTudor program kiadási számait először:

Forrás: BÜK éves közgyűlési anyagok, költségvetések költségvetési és számviteli beszámolók, BÜK könyvelés.

A ráfordítások évről-évre csökkentek, ha a program folytatódik, 2016-ban már várhatóan csak 130 millió körüli összeg lesz. A fedezetet a már befizetett tagdíjak éves maradványösszege biztosította, ami a kamara bankszámláin pihent, a bank örömére. 

Idézzük fel! Mibe került 2013 év elején, a JogTudor program előtt egy azonos szintű online elektronikus adatbázis egy évre? A sosem napra hatályos „CD-jogtár” került nettó 150-200 ezer forintba. Nem is volt magasabb a jogtiszta használat aránya, mint 27% – a legnagyobb kiadó korabeli közlése szerint. Vegyünk tehát egy átlagos, évi csak 150 ezer forintos árat! Ez az ügyvédnél havi 12.500 forint költség. Ezt szorozzuk meg a jogtudoros hónapok számával (33) majd az aktív nyilvántartotti (tehát praktizáló) létszámmal (7552 fő az alkalmazott ügyvédekkel és a bojtárokkal együtt).

Tehát mennyit fizetett volna a fővárosi ügyvédi kar, ha minden aktív praktizáló maga vett volna magának elektronikus jogi adatbázist? Alsó hangon 3,1 milliárd forintot. De nem vett, mert nem tudott mindenki venni. Ma az aktív ügyvédek 66%-a használja a JogTudort, a többi vagy a Wolters Kluver Jogtárát, vagy – nagyon kevesen – semmit. A lefedettség 3-3,5-ször nagyobb, mint négy éve. Ez hatalmas előrelépés.

Van, akinek „levélnehezék” a jogi szakkönyv, és „söralátét” az e-könyv, de rajta úgysem lehet segíteni. Nyilván ő sem akar másokon. De ez nem helyes. A legfontosabb polgári-, munka-, büntető- és eljárásjogi kódexek kicserélődtek az elmúlt öt évben. Nézzük a listaárakat a kiadók honlapjáról! A HVG-Orac papír „kapcsos kommentárok” darabja 23-39 ezer között kapható. Az üzletben 8 kommentár tehát 250 ezer forint körül kapható. Egy JogTudor DVD-re 8 könyvet tett a kiadó. A kamara fizetett egyért 15.320 Ft + ÁFA összeget. Nem nyomtatható és nem vágható ki belőle szövegrész, de ezt a papír könyv sem tudja. Viszont nem kell hozzá talicska, ha az ember nem az irodában, hanem mondjuk otthon, a vonaton, vagy az ügyfélnél kényszerül dolgozni.

Mellesleg 2014-ben a kiadó még 5000 darabot hozzácsapott ingyen, hogy vidéken kioszthassuk. Benne van az ingyenes terjesztés joga a szerződésben, de ezt a főtitkár nem hirdeti. Pedig, ha nem 7552 főre vásárolnánk, hanem mondjuk 13 ezerre, lehetne még faragni az árakból.

Az Opten 23 másik könyvet tett rá a saját DVD-jére. Ezen kívül jött a papír alapon a Ptk. fordítókulcs, egy 4+1 kötetes Ptk., és az idén még 6 másik. Ez összesen 44 könyv.
Mindenki megkaphatta a másik kiadó összes könyveit, akár az egyik, akár a másik e-adatbázist választotta ki.

Ez volt a pénzügyi kereteken belül beszerzett torta, amiből most utólag valaki vitatja, hogy miért van benne liszt, ment volna az csak tojással és élesztővel is. Ha a fenti szorzást elvégezzük (listaár/darab, x 7552 hozzáférő ügyvéd és ügyvédjelölt, akkor a tiszta piaci ár egy másik 3,3 milliárd, a kettő együtt pedig már 6,5 milliárd! A Kamara mindezért fizetett 600 milliót.

Itt egy táblázat is a jobb áttekinthetőség kedvéért:

Forrás: BÜK tagnyilvántartás, kiadói honlap listaárak, kiadói közlések és BÜK statisztikák.
Normaháttér: Ügyvédi törvény 12. § (2); BÜK alapszabály II.2. l) pont.

Tehát: a BÜK a futamidő három naptári évében a tagdíj maradványából összesen 600 millió forinton beszerzett a napi ügyvédi munkához szükséges, 6,4 milliárdba kerülő tudásanyagot. A tagság pedig ténylegesen hazavitt ingyen 3,9 milliárd forint értékű szolgáltatást. Ki járt itt rosszul? A tagság biztos nem. A kamara sem, mert ez a dolga.

Ingyenes szolgáltatással szolgálnak más köztestületek is tagjaiknak: a közjegyzők, a szakértők, a könyvvizsgálók és a végrehajtók is. Mi ezt miért ne tettük volna? Hiszen miközben az ügyvédeknek nem futotta joganyagokra, a kamara spórolt és „szárnyalt”. „Nyereséges” volt. 2012-ben 330 millióval több tagdíj folyt be, mint amennyit költöttünk. Természetes, hogy a tagdíjat az elnökség 2014-ben csökkentette is. Mióta és milyen jog szerint „kár” egy köztestületnél amit a tagjainak ad? Eszerint „kár” a tagdíjcsökkentés is? 

A BÜK közgyűlése mindazonáltal előzetesen az Alapszabályában is lehetővé tette az ingyenes szolgáltatásnyújtást, majd a költségvetésében előirányozta a pénzt. Végre kellett hajtani. 

A JogTudorPlusz (JT+) és a TaxArt

A JT+ egy egyszemélyes BÜK-kft. Eredendően a JogTudor-termékeknek a mi kamaránkon kívüli ügyvédek számára történő továbbértékesítésére jött létre. Azonban az Ügyvédi törvény 2013. december 31-én kihirdetett módosítása (2013.évi CCLII. tv. 100. §) új távlatokat nyitott. Jelentős bevételek biztosítása mellett többletfeladatokat írt elő.

A biztonsági jel, az irodák számviteli beszámolóinak befogadása és a letétbejelentési rendszer kiépítése az egész addigi gazdálkodási modell átalakítását tette szükségessé. Ebben a BÜK pénzt termelő, fontos beszállítói szerepet szánt a JT+-nak. A 2014. február 14-i közgyűlés ezért rendhagyó módon két érvényes költségvetési előirányzatot fogadott el (lásd: a BÜK honlapját). A JT+ tehát a szolgáltató kamara egyik eszköze. Beszámolóit a közgyűlés fogadja el.

Idézet a 2014. évi közgyűlési előterjesztésből: „Az előirányzati tervek két szcenárióval számolnak: (1) minden tevékenység marad a BÜK jelenlegi szervezeti keretein belül; (2) a MÜK döntésétől függően létrejön a Magyar Ügyvédi Közfeladati Ügynökség (MÜKKÜ) valamilyen szervezeti formában, aminek egyik fő beszállítója a BÜK infrastruktúrája lehet. Ez utóbbi esetben a kamarából a kizárólagos saját tulajdonú szervezetbe (BÜK szolgáltató) szervezhetők ki a nem kamaraszakmai feladatok (pénzügy, IT, stb) és ezek szolgáltatást nyújthatnak a MÜKKÜ-nek, más területi kamaráknak. Ez a BÜK működési költségeit leviszi, bevételeit pedig növeli.”

Ide került volna át a kamara pénzügyi, szolgáltató és üzemeletetési személyzetének nagyobb része, és kiszolgálta volna a MÜKKÜ-t, de más területi kamarákat is a szolgáltatások bizonyos körével. Minden induláskor nyilván először jelentkeznek a költségek, erre való a jegyzett tőke. Értelmetlen ezt lobogtatni, amikor egyetlen cég sem azért jön létre, hogy jegyzett tőkéjét elhasználja, hanem arra, hogy működését beindítsa. 

A Kft. számviteli beszámolójának adatai szerint saját tőkéje 2013-ban már 4,2, 2014-ben 4,89 millió volt. Nettó árbevétele pedig 2,7, illetve 6,5 millió. A főtitkár itt is mást idéz. Bevételei két év alatt 200 millió fölé emelkedtek volna és ez tagságunk számára más anyagi előnyöket hozott volna (és még hozhat is, ha a terveket egyszer végrehajtjuk). Az interjú azt sejteti, hogy itt valakik eszement módon fel akarták élni a kis cég törzstőkéjét.

A 2014 februári közgyűlésig tehát a JT+ ki kellett dolgozza új működési modelljét és konkrét módját. Az alapító képviselőjeként én utasítottam az ügyvezetőt, hogy a feladat idejére bízza meg a TaxArt Kft-t és ezt végezzék el. Elvégezték. Számait, bevételi, kiadási oldalait a BÜK költségvetésével összekapcsolták. Ezzel tehermentesítették a 2013. évi záráson, a 2014. évi költségvetésen, az éves tagdíj befizetéseken dolgozó, túlterhelt kamarai pénzügyi apparátust. Erre az időre a kamara megszüntette a TaxArt megbízását. A kidolgozott kéthasábos költségvetést a közgyűlés elfogadta. Ezután a szerződést megszüntették és a TaxArt ismét a kamara megbízását folytatta. 

A TaxArt Kft. nem egy 2014 eleji trükkös beszámlázó. 2009-2010 óta folyamatosan végez vezetői (benne adó- és számviteli) tanácsadást a BÜK-ben. Tulajdonos munkatársa az elnökkel, három Ellenőrző Bizottsággal, a korábbi valamennyi főtitkárral, négy gazdasági vezetővel, illetve főkönyvelővel, a BÜK könyvvizsgálójával és az alkalmazottak jelentős részével személyesen dolgozott együtt a legkülönbözőbb feladatokon, projekteken. Viszont a JogTudor elektronikus adatbázis, könyv, e-könyv (DVD) beszerzésekben egyáltalán nem vett részt. 

A főtitkár szerint „a kamarának az ég adta világon semmi szüksége erre az adótanácsadásra”. Ez a véleménye megalapozatlan. Annak biztos nem kell pénzügyi tanácsadás, aki nem könyvel, nem végez beszerzést és nem szolgál ki sok ezer nyilvántartottat, nem gazdálkodik. És persze nem évi 30 ezer bizonylattal dogozik. A TaxArt tevékenységét sok száz munkaóra és 5 ezernél több e-mail, számtalan belső folyamatszabályozási, elemzési dokumentum demonstrálja. A Jogviszony 6 évéből 3-ban csak 300 ezer forint + ÁFA volt a havi megbízási díj. Magasabb, 600 ezer + ÁFA volt 2010-ben (a kettős könyvelés és tételes költséganalitika bevezetésekor) és 2014-től, amikor az első félévben egyszerre került új főtitkár a hivatal élére és megszűnt a gazdasági vezetői poszt. Nem volt aláírási, döntési joga, jelszava a rendszerekhez és nem utasított senkit semmire.

Elnökségünk 2014. szeptemberében foglalkozott a Taxart kft. üvegzsebben is feltüntetett szerződésével:

Vegyes

Hiteltelenítő hamis állítás a korábbi gazdasági igazgató sosemvolt „kirúgása”. Az újságíró három kérdése ellenére sem kapott a miértre választ a főtitkár úrtól. Gazdasági igazgatónk 2014-es kamarai választások után ugyanis azonnal távozni akart. Marasztaltam, de hajthatatlan volt. Az általa javasolt jelölt (a TaxArt egy másik munkatársa) a belső munkában addig nem vett részt. Csak a főkönyvelői posztot és azt is csak azzal a feltétellel vállalta, hogy amíg a próbaideje le nem jár, nem adja fel a TaxArt Kft.-beli pozícióját. A főtitkárnak sem jobb ötlete, sem kifogása nem volt. Azóta sem. Nem is lehetett, mert a kényszerű cserével évi 6 milliót megtakarítottunk és kaptunk egy príma szakembert, aki már nem TaxArt-tag.

A gazdasági igazgatótól közös megegyezéssel váltunk el, de még nyárig visszajárt, rendelkezésre állt. Kérésemre 2015-ben az audit idejére is. Határidőre el is készült a könyvvizsgálói jelentés. Utólag is köszönjük. Kitűnő szakember, lojális munkavállaló volt. Jelenleg sem munkanélküli. 

Az indulat logikája: a hamis tény és a csúsztatás etetős vegyítése. Beszél például egy „80 milliós” Honvéd utcai ingatlanvásárlásról. Hihetné az elképedt olvasó, hogy ez is mostanában történt. Holott 2006-ban és 32 millióért. Mai értéke 50-70 millió, így, átmenetileg üres, lehasznált állapotában is. Tessék: adjuk ki, vagy adjuk el. Mit tett ezért a főtitkár, a hivatal gazdája, a gazdálkodás őre?

A látást elhomályosító indulati stílust jellemző további apróság: az Ellenőrző Bizottság Elnöke saját ügyvédi fejléces papírján, – a főtitkár szerint – testületi ülés tartása nélkül írta meg emlékezetes és a kamara honlapján ma is olvasható levelét 2015. március 4-én. Ebben a testület már akkor cáfolta az azóta is ismételgetett alaptalan vádakat. Nos, a levél elején ez áll: „Az alábbiakban összefoglalom az Ellenőrző Bizottság válaszát a feltett kérdéseire, tekintettel arra, hogy Bizottságunk a mai nap délelőttjén tartott ülést”. A levél még aznap felkerült a kamara honlapjára, egy hét alatt 2235 klikkel tisztelték meg az olvasók. Ma is ott olvasható. Nem baj – hátha már elfeledték az emberek.

Mi van a háttérben?

Az indulat oka csak a hatalom lehet. Erre viszont várni kell, meg kellene nyerni egy több jelöltes választást. 2018 még messze van. Új választás kell tehát és erre kapóra jönnek a jót vagy rosszat akaró mások által kezdeményezett jogi akciók, perek. De a legjobb ellenjelölt mindig az, aki visszalép magától. Ez már bevált. Ha nem teszi, akkor vegyük el a hitelét, becsületét.

De mi az elnöki hatalom birtokában elérni kívánt cél? Még több szolgáltatás? Érdekvédő kamara? Erről egy szó sem esik. Inkább legyen úgy, mint régen volt! Egy fapados kamara, hulló vakolattal. Az ügyvédek aktagyártó cégbírósága, és fegyelmi ostora. Ahol a vezetésben bérelt helyek vannak és szamárlétra. Titulusokkal, esetleg plecsnivel, és aminek a vége egy áhított pozíció. Ahogy és amikor az illető „koránál fogva következik” – így a főtitkár. 

Ez az a kamara, amire a választók már háromszor nemet mondtak. Egy szolgáló, demokratikus köztestület nem erről szól! A kamarának szolgálnia és szolgáltatnia kell.

A BÜK elnöksége 2006 és 2014 között más úton haladt. Elkezdett kommunikálni, szolgáltatni és új utakat keresni. Rendbe tette az épületet, meghússzorozta az oktatási alkalmak számát. Felépített egy modern elektronikus ügyintézési rendszert. Közgyűlésünk 2012-ben lehetővé tette ingyenes és kedvezményes szolgáltatások nyújtását a tagság számára. Így vált lehetővé az is, hogy a kamra tagjai, ingyen jussanak hozzá a ma már nélkülözhetetlen tematikus online joganyaghoz. Ebben volt szívvel-lélekkel partner az előző két főtitkár, ennek élére álltak az elnökségek. A választott tisztségviselők odaadással szolgáltak, az igazgatási és fegyelmi apparátusok pedig professzionális módon működtek. Nekünk drukkoltak a vidéki kollégák, elnökök. A cél az volt, hogy ebben támogassuk az ügyvéddiplomáciában komoly eredményeket felmutató Magyar Ügyvédi Kamarát, elérjük a megfelelő jogszabály-módosításokat és az ország egész ügyvédségével összefogjunk. 

Mit tegyünk?

Ez a cél ma is. Szolgáltató, a tagjaiért lüktető kamara, amely nem a tisztségviselőkről, hanem az ezer gonddal gyürkőző praxisokról szól. A kritikákat szívleljük meg! Gyarlóságainkat pedig ismerjük fel, valljuk meg és vetkezzük le!
De legyen ingyenes, vagy olcsó továbbképzés, a napi praxismunka segítése, az ügyfél által megértett és kommunikált minimum munkadíjak, kevesebb adminisztratív teher és a praxisokat kizsigerelő pénzügyi terhek csökkentése! Aktív érdek- és piacvédelem. És hivatásunkhoz méltó szakmai és kulturális közélet.

Mindehhez persze kell egy egészen más, modern kamarafinanszírozás. A tagdíj szükséges, de kizárólagossága mára elavult intézmény. Franciaországban a kollektív letétkezelés amellett, hogy a kamatokat az ügyvédnél hagyja, elviszi a kamarák költségvetésének felét. Törökországban az alternatív bevételekből nemcsak továbbképzést finanszíroznak, de egészségbiztosítást és nyugdíjat is. Ausztriában az ügyvédi pro bono munkát az állam évente sok millió euróval hálálja meg: befizeti az ügyvédi nyugdíjalapba. Angliában a kezdő ügyvédeket támogatják. Szlovákiában a mienknél sokkal jobb felelősségbiztosítás van. Van, ahol a tagdíj része az elektronikus aláírókártya, van, ahol flottabeszerzéseket szerveznek. Az ilyen kamarai rendszerekben nem fordulhat elő, hogy az elektronikus eljárások elnyomorítják az ügyvédet és ügyfelét. Számtalan jó kidolgozott, végrehajtásra váró lehetőség van. 

Kell egy csapat. Minden feltétel adott, ha lehetne dolgozni. Hangsúlyozom, nem álmokról, megírandó stratégiákról van szó, hanem kidolgozott programokról, amelyek végrehajtása megindult, amit folytatni lehetne és kellene. Aki ezt nem akarja, annak valóban most kell küzdenie, mert az idő lejárt. A 2014-ben megválasztott elnökség elsöprő többsége sem akart mást. Azt állítja az Ügyvédi Összefogás is, hogy ők sem. Akkor minek ez haláltánc? 

Elnökségünk és közgyűléseink jövőbe vivő testületi és a végrehajtó vezetői döntéseit vitatja utólag az egykori döntésekben részt vevő és akkor mindig néma, mostani főtitkár. Nincs nyoma a jegyzőkönyvekben, hogy a határozatok előtt például a JogTudort elindító döntésekben akárcsak agy apró „nem” elhangzott volna. Miért pont a választás, a választási perek és közgyűlések idején tör elő ez a sok-sok vád? Honunk mai állapotában a legegyszerűbb gyanús ügyletekről beszélni. Kinek lesz ideje és passziója a BÜK ezt cáfoló honlapját olvasgatni, a Pesti Ügyvéd, vagy a hírlevél számait visszaidézni? Hányan olvassák el a döntéseket előkészítő, a történéseket leíró vaskos közgyűlési beszámolókat?

Nyilván nem erről szólnak az ügyvédek többségének szabadidős programjai. Elég azt mondani, hogy itt nem munka folyt, hanem pazarlás. És elég sejtetni – „mindenki gondolja végig” – mondja a főtitkár és máris ott lebeg a korrupció posványos, dögletes lehelete. Amit persze nem fog semmi és senki sem igazolni, de mire ez kifut, akkor már mindegy is lesz. 

Pár elvakult ember milliók életét nehezítheti meg. Vessük vigyázó szemünket Párizsra. A veszélyt nem szabad lebecsülni, a következményt minden ügyvéd a zsebén fogja megérezni.
A cél elfogadhatatlan. A testületi döntések obstruálása jogszerűtlen. Az indulati vezéreltség jogásziatlan. Szerintem vezető tisztségviselőnél ez morálisan is elképzelhetetlen. Tényleg erre szólna a választói felhatalmazás? Nem. Venni kell a fáradságot tagjaink problémáinak megismerésére és dolgozni kellene. Van aki a balhéból él meg, a tagság viszont nem. Nekik a munkából kell. Róluk kell példát venni.