Mit mutatnak a 2015-ös európai választások?

„A görög Sziriza januári választási győzelmét követően felerősödtek azok a várakozások, hogy a megszorításellenes, újonnan alakuló (vagy releváns parlamenti szerepléssel nem bíró) újbaloldali pártok – amik jellemzően zöld és feminista kötődéssel is bírnak – válthatják le a hosszú évek, évtizedek óta regnáló pártokat. 2015 elején ilyen várakozást fűztek a spanyol Podemoshoz is, a párt ekkor a közvélemény-kutatásokban valóban nagyon jól állt, ám gyors felfutása után hamar esni kezdett a népszerűsége – részben a mostani választások másik új szereplőjének, a Ciudadanosnak a megerősödésével párhuzamosan. Ami a Szirizának sikerült Görögországban, az a Podemosnak nem: nem sikerült győzni a választásokon, a párt csupán a harmadik helyre futott be, azaz a hagyományos baloldali PSOE szavazóit sem tudta olyan mértékben elhódítani, hogy a baloldal vezető szereplője legyen. Akármilyen koalíció is áll Spanyolország élére, a két régi párt mindenképp meghatározó része lesz – de még kettejük nagykoalíciója sem teljesen kizárt.

Valójában a 2015-ös év alapján a Sziriza győzelme inkább kivétel, mint rendszerszintű folyamat: az európai politika folyamatosan átalakulóban van. Spanyolországban valóban komolyan visszaesett a két párt közös mandátumaránya, ám a szomszédos Portugáliában a baloldali többség egyáltalán nem egy új párt segítségével történt meg. A lengyel választáson valóban eltűnt a régi baloldal, ám egyelőre nem látni olyan újbaloldali pártot, mely a helyébe léphetne. A görög, illetve a spanyol eredményekkel szemben pedig ott állnak a francia és Egyesült királyságbeli választási tendenciák: mindkét ország esetén a »régi« pártok dominanciája érvényesül. A korábban hegemónnak tartott pártokat jobb- és baloldalról tehát egyaránt éri kihívás: az arányos választási rendszer következtében ez bizonyos országokban hamarabb él célba, ám áttörésről korántsem beszélhetünk.

Sőt: mind a spanyol, mind a lengyel választás arra mutat példát, hogy a megújulás akár a liberális oldalról is érkezhet. Mindkét ország esetén ugyanis új, vállaltan liberális parlamenti szereplőt látunk. Ráadásul mindkét párt egyértelműen és határozotton proeurópai szellemiségben politizál, és piaci ügyekben is elsősorban klasszikus liberális, piacpárti állásponton van. Mindezzel tehát karakteresen mást képvisel, mint a többi, jellemzően euroszkeptikus és antikapitalista, globalizációkritikus szélsőjobboldal vagy újbaloldal.”