Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
John Scalzi ezúttal is hozza a formáját, az Árnyékszövetség az előzményekhez hasonlóan izgalmas, humoros, színes és mindenekfölött szórakoztató.
„A military-vonal a harmadik rész óta háttérbe húzódik, a hangsúly egyre inkább az emberek és a különféle idegen fajon közötti interakcióra, politikára, makroszintű konfliktusokra és személyes sztorikra helyeződik. Ez egyáltalán nem hátrány: egy darabig szórakoztató az "elrepülünk X bolygóra és szétrúgjuk Y faj anatómiai szempontból megfelelő testrészét, esetleg Z faj a miénket", de egy idő után nehéz elkerülni az önismétlést és az érdektelenségbe fulladást. Persze azért van itt is katonai jellegű konfliktus, elvégre az egyik központi probléma a Gyarmati Szövetség rendszerének megingása és viszálya a Földdel, a Konklávéval és az összes komolyabb hatalmi rendszer megdöntésére készülő, homályos összeesküvéssel, a fókusz viszont inkább a diplomácián van.
Jogosan merülhet fel a kérdés (legalábbis azokban, akik még nem olvastak hasonlót): mi izgalmas egy diplomáciai sci-fiben? Ebben az esetben egyszerű a válasz: nagyjából minden. A különféle fajok és szövetségek viszonyrendszere és világnézete eleve érdekes, de Scalzi ezt az egészet megfűszerezi egy csapat meglehetősen jól eltalált karakterrel, szórakoztató párbeszédekkel és izgalmas jelenetekkel. Az eredmény pedig méltó a sorozat stílusához és szellemiségéhez, ugyanazt a könnyed szórakozást nyújtja, mint a korábbi részek, de egyúttal gondolkodásra is készteti az olvasót, elsősorban egyéni- és csoportidentitás, szabadság vs. szövetség, politikai és gazdasági összefonódások és egyebek témájában.”