„Kaja, hatalom, kaja, szex, hatalom, kaja, kaja, hatalom. És még hatalom. Ösztönszerű, állatias és brutális tettek, melyeknek csak ennyi áll a középpontjában. Ez a valódi sötétség: nem az áram nélkül maradt csillárok és közúti lámpák, nem a tévék és számítógépek villódzó fényének hiánya. Az erősebb, a kegyetlenebb, a vérszomjasabb marad életben – a gyengék, a vajszívűek halálra ítéltettek. A legszörnyűbb az egészben pedig a hitelessége, az életíze: Neff az emberiségből sebészi pontossággal metszi ki a brutalitásból, ostobaságból és erőszakból összegyúrt, lázas nyúlványokat, és a maga véres valójában nyújtja elénk ezüsttálcán.
A szereplőink vegyes figurák: van köztük például velejéig romlott szemétláda, áldozatból átvedlett őrült gyilkos, a logika útját követő enyhén nárcisztikus karakter. Mindannyian a túlélést harcolnak, de amíg egyiküket legszívesebb a lehető legközelebbi fejezetben holtan látnánk, másnak szurkolunk, hogy sikerüljön végre kievickélni ebből a rémálomból.”