Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Ezért a realizmusáért szerettem meg rögtön Grossmant: a világában nincs varázsige a boldogságra, a fantasy pedig nem megment az élettől, hanem épp szembesít vele.
„Kalandoknak és csodáknak, lenyűgöző bűbájoknak és hősies tetteknek kellene következniük – de A varázslók nem az a fajta regény. Itt a mágia csodamentes, a felnőtté válás és az útkeresés pedig ugyanolyan szívás, mint a világ hétköznapi oldalán. Mert attól még, hogy a szereplők csettintéssel tüzet csiholnak, vagy levitálnak, ugyanúgy hordozzák magukkal a kétségeiket, megmarad az az űr valahol a mellkasuk közepén, amit nem tölthet ki sem ital, sem szex, sem varázslat. A mágia nem ad életcélt. Ezért a realizmusáért szerettem meg rögtön Grossmant: a világában nincs varázsige a boldogságra, a fantasy pedig nem megment az élettől, hanem épp szembesít vele.”