Talán magamra haragítok egy sereg rajongót, de szerintem éppen elegendő, ha elolvassátok az első részt, és ezzel le is tudjátok az egész kérdést.
„A klasszikus trilógia első darabja, a magyarul Csillagok háborújaként (eredeti címén Star Wars: From the Adventures of Luke Skywalker) megjelent kötetet George Lucas jegyzi, de valójában Alan Dean Foster szellemíró tollából származik. A könyv – mely a klasszikus trilógia papírváltozatának magasan legjobb darabja – remek kiegészítője a filmnek, mert számos, a filmből kivágott jelenetet és háttérinformációt tartalmaz, ugyanis Lucas eredeti forgatókönyve alapján íródott.
A folytatások azonban már nem tudták hozni az első rész színvonalát. S bár az első kötet is messze áll a magaskultúrától, az 1980-as A birodalom visszavág és az 1983-ban megjelent A jedi visszatér már egyértelműen kimerítik a ponyva fogalmát (még ha a jobbfajtáét is). (…)
Az újdonság hatása oda, a könyv mindössze remek lehetőség, hogy felidézzük a jól ismert történeteket – néhány apró különbségtől eltekintve a kötetek viszonylag jól követik a filmek cselekményét –, de semmilyen irodalmi élményre ne számítsunk. Azt hiszem, egyetlen mondat a Darth Vader halálát leíró részből magáért beszél: „Igen… egy esőcseppet érzett az ajkán. Lenyalta a jóízű cseppet… de nem édesvíz volt, hanem sós… könnycsepp volt. Megint Luke-ra szegezte a tekintetét, és látta, hogy a fia sír. Igen, ez volt az, fiának a bánatát ízlelte (…)” A könyv tele van hasonlóan érzelgős részekkel, bármelyiket megirigyelhetnék a romantikus bestseller szerzők. Nem véletlen, hogy sem Donald F. Glut, sem James Khan nevét nem ismeri senki – ez, azt hiszem, már nem is fog megváltozni. Az ünnepek alatt (sosem volt ilyen aktuális a mű), néhány órás könnyed olvasmánynak jó lehet a trilógia – intellektuális kihívásként keresgélhetjük benne a klasszikus orosz népmesei elemeket –, de a legendához biztosan nem tud hozzátenni.”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Orbán Viktor telefonon egyeztetett Vlagyimir Putyinnal, majd a német kancellár is kifejezte szándékát egy hasonló beszélgetésre. Közelebb kerültünk a békéhez, vagy még nagyobb eszkaláció várható?
