Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
Talán magamra haragítok egy sereg rajongót, de szerintem éppen elegendő, ha elolvassátok az első részt, és ezzel le is tudjátok az egész kérdést.
„A klasszikus trilógia első darabja, a magyarul Csillagok háborújaként (eredeti címén Star Wars: From the Adventures of Luke Skywalker) megjelent kötetet George Lucas jegyzi, de valójában Alan Dean Foster szellemíró tollából származik. A könyv – mely a klasszikus trilógia papírváltozatának magasan legjobb darabja – remek kiegészítője a filmnek, mert számos, a filmből kivágott jelenetet és háttérinformációt tartalmaz, ugyanis Lucas eredeti forgatókönyve alapján íródott.
A folytatások azonban már nem tudták hozni az első rész színvonalát. S bár az első kötet is messze áll a magaskultúrától, az 1980-as A birodalom visszavág és az 1983-ban megjelent A jedi visszatér már egyértelműen kimerítik a ponyva fogalmát (még ha a jobbfajtáét is). (…)
Az újdonság hatása oda, a könyv mindössze remek lehetőség, hogy felidézzük a jól ismert történeteket – néhány apró különbségtől eltekintve a kötetek viszonylag jól követik a filmek cselekményét –, de semmilyen irodalmi élményre ne számítsunk. Azt hiszem, egyetlen mondat a Darth Vader halálát leíró részből magáért beszél: „Igen… egy esőcseppet érzett az ajkán. Lenyalta a jóízű cseppet… de nem édesvíz volt, hanem sós… könnycsepp volt. Megint Luke-ra szegezte a tekintetét, és látta, hogy a fia sír. Igen, ez volt az, fiának a bánatát ízlelte (…)” A könyv tele van hasonlóan érzelgős részekkel, bármelyiket megirigyelhetnék a romantikus bestseller szerzők. Nem véletlen, hogy sem Donald F. Glut, sem James Khan nevét nem ismeri senki – ez, azt hiszem, már nem is fog megváltozni. Az ünnepek alatt (sosem volt ilyen aktuális a mű), néhány órás könnyed olvasmánynak jó lehet a trilógia – intellektuális kihívásként keresgélhetjük benne a klasszikus orosz népmesei elemeket –, de a legendához biztosan nem tud hozzátenni.”