Star Wars VII. Epizód – Az ébredő Erő

„Emiatt viszont talán egy picivel jobban is ragaszkodtak az első film lényegéhez. Rengeteg utalást belevittek az új történetbe – gyakran egy-egy jelenet beállításai szinte 100%-ban megegyeznek egy klasszikus jelentével. A történet vonalvezetése is néha túlságosan a negyedik epizódéra hajaz. Nagyon sok az áthallás a IV és a VII rész között, és ezt szerintem J.J. Abrams még mindig hajlamos túllőni – épp úgy, ahogy például a második Star Trek mozifilmben is volt úgy, hogy a fanservice az már sok volt. Ahogy a lensflare kapcsán már azért sikerült megtanulnia, hogy a kevesebb néha több, úgy ezekben az átkötésekben is érdemesebb lenne moderálnia magát.

Ugyanakkor kellő adag van A Birodalom visszavág erényeiből is a filmben, és ez nem túl sok, nem túl kevés, pont jó az arány. Mindenféle Jar-Jar Binksek és ewokok nélkül sikerült eltalálni a megfelelő humorfaktort, BB-8 pontosan annyira cuki, amennyire neki lennie kell – de a könnyed, kalandos pillanatok mellett ott van a dráma is. Márpedig ezek a drámai jelenetek A Birodalom visszavág legjobb pillanataival versenyeznek – és ennél nagyobb dicséret szerintem nem kell. Bizony, a poénok mellett néha vannak nagyon szomorú pillanatok is, és ezeket nagyon jól játsszák ki.

A régi és az új szereplők keverése, dinamikája jó, bár picit zsufi van – az új szereplők egy része még nem tud úgy istenigazából kibontakozni. Ennek részben a régi szereplők is az okai, úgyhogy a panaszkönyvet ezügyben én nem kérném el. Az, amit leművelnek a régi hősök, az valami elképesztő. Sikerült megvalósítani azt, hogy ők az eltelt idő ellenére a régi önmagukat adják – de mégsem egészen önmaguk, hanem érződik rajtuk a változás, amit a sors mért rájuk.”