Korcsosodik a magyar közbeszéd

„A hazai közbeszéd lepusztulása természetesen elválaszthatatlan a politikai aktoroktól és a médiától, de legalább ennyire fontos az internet térnyerése, ami által lényegében megvalósulhatna a teljes demokrácia, ahol mindenki hallathatja a hangját. Arisztotelész szerint azonban a demokráciák csak ott működnek, ahol azt a törvény és erkölcs jól megalapozta, ha ez nincs meg, akkor »fokozatosan korcsosodnak el aszerint, amint egyre hitványabb néprétegekre támaszkodnak«.

Ha alaposan szemügyre vesszük az internetes diskurzust, alapvetően háromféle kommentelővel találkozhatunk. Az első csoportba azok tartoznak, akik egyszerűen tájékozatlanok. Ők már nem is hírolvasók, hanem képolvasók: sosem veszik a fáradságot, hogy végigolvassanak egy cikket, a legtöbbször a közösségi oldalakon terjedő montázsokból szedik össze azt a »tudást«, amely alapján ítélkeznek. Sajnos az elharapózó kamuhíroldalak és névtelen blogok ezt a folyamatot csak felerősítették, így nem véletlen, hogy sokszor a kommenteket olvasva az tűnik ki, hogy tájékozatlanságban szenvedő honfitársaink funkcionális analfabéták.

Ettől a csoporttól eltér a fanatikusok tömege: ők azok, akik valamiféle mentális komplexusból fakadóan gyakorlatilag piedesztálra emelik kedvenc politikusukat. És állítson az délben homlokegyenest ellentétes dolgokat azzal, amit reggel mondott, az ő szava szent, és őt magát minden erővel meg kell védeni. Itt már az eszme sem számít: így válnak összeegyeztethetővé az úgynevezett baloldali értékek az őszödi beszéddel vagy az ibizai tivornya a polgári értékrenddel.

Végül a harmadik csoportot az álsérültek képezik. A magyar politikai elit már a rendszerváltás első éveiben bevetette a fasiszta, illetve a kommunista kártyát, amivel sikeresen tépték fel azokat a sebeket, amelyeket a magyar társadalom a huszadik században szerzett. Az interneten jellemzően – már az életkor miatt is – nem azokat találjuk, akik valóban sérelmeket szenvedtek el a diktatúrákban: sokkal inkább azokat, akik önmagukat évekig arra kondicionálták, hogy rém érzékenyek legyenek a történelmi áthallásokra. Így végül minden ellenvéleményt megfogalmazó mögött Hitlert vagy Sztálint látják, akik ellen természetesen bármilyen fegyver bevethető.”