Kavicsbányától Kőbányáig

„A Fidesz kongresszusa jó helyen kapart. Olyan jelszavakat, eszméket bányásztak ki maguknak, amelyeket – éppen áldásos tevékenységük eredményeként - már betemetni látszott a föld. Sosem gondoltam volna, hogy a kormánypárt váratlanul kiássa és zászlójára tűzi a szabadság és a demokrácia gondolatát, és ezeket is sajátjaként mutatja be. Bányászati jogot szerzett rájuk, persze szokás szerint kizárólagosat. Immár nemcsak a »nemzet« egyedüli letéteményesének tünteti fel magát, hanem a szabadságénak és a demokráciáénak is. Csak tátom a számat.

De Kőbánya előtt még egy szó a valódi bányákról. Mivel nem akarok az Élet és Irodalom nyomdokain én is bíróságra járni, gyorsan hozzáteszem: a cég nem Orbán Viktoré, többségi tulajdonosa az édesapja, az ő nyugdíjba vonulása óta kisebbik fia vezeti. Amikor a Dolomit Kft. megszerzése kapcsán anno arról faggatták Orbán Győzőt: igaz-e, hogy a privatizációs vételár egy része pártpénzből , a pártszékház céljára kapott Tiszti Kaszinó eladásából származhatott, világosan megmondta: fia barátaitól, Simicskától, Schlecht Csabától csakis tanácsokat kapott. A cégek eltüntetésében jeleskedő Schlecht Csaba is csak további jó tanácsok reményében került be a bánya felügyelő bizottságába. Az újságolvasók legközelebb akkor kapták fel a fejüket, amikor az első Orbán-kormány idején egészen véletlenül a bánya a kizárólagos beszállítója lett a Dunaferrnek, kiszorítva onnan a politikai nyomásra panaszkodó régebbi üzleti partnert. A második Orbán-kormány idején meg egyesek azon háborogtak, hogy juthatott olyan olcsón a vállalat értékes tőzegbányákhoz. Borzasztó, hogy Magyarországon a sok irigy ember hepciáskodása miatt nem lehet nyugodtan vállalkozni!”