Fog-e a héten török tankokat bombázni az orosz légierő?

„Az oroszok az USA-tól kopizott »terrorizmus elleni harc« jelszava alatt előszeretettel bombázták a részben török pénzből és befolyással működtetett szélsőséges és kevésbé szélsőséges szunnita felkelőket. Köztük az utóbbiakkal szövetség, stratégiailag Törökország számára különösen fontos türkmen milíciákat, akik a török határhoz közeli hegyekben ásták be magukat. A lelőtt orosz gép ellenük hajtott végre hadműveletet, mikor leszedte a török F16-os. A türkmenek Szíria háború előtti lakosságának kb. egy százalékát adó török etnikum, amely elleni támadások különösen alkalmasak a török nemzeti érzelmek és szolidaritás felkorbácsolására. Emellett nyilvánvaló, hogy az orosz gép semmilyen veszélyt nem jelentett a török területekre nézve, ahol 17 másodpercig tartózkodott - rövidebb ideig, mint ennek a bekezdésnek az olvasása. Persze ez elég okot adhat a lelövésre, de csak ha ezt a török vezetés akarja, és erre tudatosan készül.

A párizsi merényletek következtében közeledő NATO-orosz viszony – az Iszlám Állam elleni nagy-nagy szövetség összehozását segítendő Aszad vérengzései egyre kevésbé tűntek jelentősnek – komoly gondot jelentettek Ankarának. A törökök számára nem csak Aszad hatalomban maradása elfogadhatatlan, hanem tartanak az Észak-Szíriában létrejött kurd autonóm állam megszilárdulásától is. A kurdok a világ legnagyobb önálló állam nélküli népcsoportjaként négy országban – Irán, Irak, Szíria, Törökország – alkotnak kisebbséget. Miközben az észak-iraki autonóm kurd terület főleg török- és Amerika-barát oligarchák befolyása alatt működik, az észak-szíriai kurd Rojava államot a török hatóságok ellen évtizedek óta háborúzó PKK-közeli PYD szervezte meg, amely demokratikus konföderalizmusával ma az egyik legprogresszívebb baloldali mozgalomnak számít. A kurdok magukat Aszad-ellenes erőként határozzák meg, ugyanakkor kerülték a kormánnyal a fegyveres konfliktust, és főleg az Iszlám Állam erői ellen harcoltak. Ők foglalták vissza – amerikai légitámogatással – az egymilliós Sinjar városát, elvágva ezzel az IÁ iraki és szír erőit egymástól. Az offenzíva sokáig a különböző kurd erők közti ellentétek miatt késett, végül azonban az IÁ ellen végrehajtott idei egyik legsikeresebb akció volt, amelynek másnapján történtek a párizsi robbantások.

A törökök ebbe a formálódó NATO-orosz koalícióba lőttek bele. A gépük lelövése utáni orosz szankciók nemcsak a török-orosz gazdasági, turisztikai kapcsolatokat érintették, hanem a szíriai helyzetet is. Oroszország az IÁ-tól visszafoglalt Kweir légibázisra telepített S-400 légvédelmi rendszerrel végeredményben repüléstilalmi zónát alakított ki a szíriai légtérben, aminek hatására az USA és Törökország is bejelentette, hogy nem végeznek többé légi hadműveletet a térségben. A gép lelövése előtt a két észak-szíriai kurd terület közti IÁ által uralt terület elfoglalásáról tárgyaltak az amerikaiak és a törökök – utóbbiak korábban támaszpontjaik rendelkezésre bocsátásának feltételeként szabták, hogy a területekre kurdok nem tehetik be a lábukat. Jelenleg az orosz légierő bombázza ezeket a területeket, az itt található szír-török határátkelőket és az áthaladó (többek közt török) kamionokat, a kurd csapatok offenzívájának előkészítve a terepet. Mindeközben 55 ezer főnyi török haderő gyülekezik a szír határon, amely haderő akár a napokban átlépheti a határt, versenyre kelve az amerikai után most az orosz légierő által támogatott kurdokkal, hogy ki űzi el hamarabb az IÁ-t Csak nehogy mást találjanak el! Mint ahogy a kurd-török konfliktust hűteni akaró Tahir Elçi kurd ügyvédet fejbelőtték a napokban; a török kormány szerint elképzelhető, hogy a biztonsági erők és ismeretlen támadók közti tűzpárbajban.”