Rohadt nehéz az iskolatáska

2015. december 09. 10:01

Engem majdnem jobban zavar, ha a gyerekeimnek van házi feladata, mint őket. Ahogy kijönnek a suliból, az az első kérdésem: házi van? És ha bólogatnak, máris görcsbe rándul a gyomrom, mert tudom, hogy ez mit jelent.

2015. december 09. 10:01
Kormos Anett
WMN

A lányaim – a kicsi elsős, a nagy másodikos – négyig vannak iskolában. Fél ötre érünk haza. Ilyenkor két választásom van. Az egyik, hogy leülünk uzsonnázni, közben beszélgetünk egy jót, és csak utána vesszük elő a házi feladatot. Tehát hat körül elkezdünk verset tanulni, aztán nekiállunk a mateknak, és mivel már halál fáradtak, minden olyan nyögvenyelősen és lassan megy, hogy az egyikük végül elsírja magát (»jobb« napokon mindkettő). Ilyenkor vagy feladom és elárulom, mennyi az a rohadt huszonkettőből tizenhárom, vagy kitartó vagyok, és fél kilencig ülünk a matek könyv fölött. És csak aztán jut eszembe, hogy azt a kicseszett délutáni gyerektornát meg elfelejtettük, úgyhogy a tízalkalmas bérletből csak kettőt sikerült lejárni, tehát tök fölöslegesen fizettem. Megint.

A másik verzió, hogy hazaérve az iskolából nincs uzsonna, nincs jó beszélgetés, hanem rögtön a házival kezdünk, hogy mielőbb túllegyünk rajta. Nem tudom elmondani, milyen ócska érzés, amikor leteszik az iskolatáskát, és én azt mondom, mint egy rohadt parancsnok: hozzátok a házit! Ja, és persze – hogy motiváljam őket – azt hazudom nekik: »ha gyorsan végeztek, akkor még marad idő a játékra is.« Miközben tisztában vagyok vele, hogy nem tudnak olyan gyorsan végezni, így megint elmarad a játék. Ebben a a verzióban az a jó, hogy nem a tanulás lóg bele a fürdési időbe, hanem az uzsonna, amiből közben vacsora lesz, és bár ez a verzió ugyanakkora szívás mint az előző, picit kevesebb sírással jár.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 153 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
peninsulavaldes
2015. december 10. 09:45
nem mostvoltam gyerek,hanem a kilencvnes évek végén,de akkor még úgy volt,hogy hazamentem, 4-ig játszottam stb, 4-kor leültem és elkezdtem tanulni...(néha csak imitálva) arra nem emlékszem,hogy apám-anyám együtt tanult volna velem.nekik ugyanis más volt a dolguk.
kaszandra
2015. december 10. 07:04
Ahelyett, hogy ezt a cikket kanyarította ide, talán le kéne ülni a gyerekei osztályfőnökével, tanáraival, mondjuk fogadóórán. Ez amit leír nem egy normális állapot, a gyerekek többsége délután négyig megtanul uzsonnázik az ISKOLÁBAN (ha a szülő befizette, ha nem akkor a szülővel van a baj) és úgy jön haza. Ha ez nincs így akkor tényleg vagy a gyerekkel vagy a tanárokkal van a baj és a fogadóórát azért találták ki, hogy meg lehessen ott és akkor az ilyeneket beszélni. Legtöbb tanár és osztályfőnök fogadóórán kívül is szívesen elbeszélget a szülővel. Gyerekekkel foglalkozom többel is akik többféle iskolába járnak és ez így van. Normális esetben a gyerek nem kell otthon már tanuljon.
crydog
2015. december 09. 20:53
bocsánat én úgy tudtam hogy azért maradnak délutánra a gyerekek, hogy a házi feladatot megcsinálják..elvileg ezzel a szülők válláról vennék le a terhet, akik sokszor nem tudnak rendesen foglalkozni estébe nyúlóan a kölkökkel.. kérdem én a délutános tanár miért is veszi fel a túlórapénzt??
balbako_
2015. december 09. 20:27
Megoldás? Nem kell házi feladat?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!