Ötévente lehetőség

„Hiszen Hornék úgy kötötték meg e semmit sem érő nemzetközi szerződést, hogy annak felmondására csak ötévente van mód. Öt év pedig nagy idő az erdélyi és általában a határon túli magyarság életében. Az újratárgyalást megalapozza az is, hogy az elmúlt évben nem volt épp felhőtlen a magyar–román viszony, elsősorban Victor Ponta belpolitikai érdekből felpörgetett magyarellenességéből adódóan. Diplomáciailag is érdekes helyzet lenne, amit még tanulnia kell a magyar külügynek, de mindez nem lehetetlen. Adjunk reményt erdélyi véreinknek, hogy változhat valami, hogy javulhat a helyzetük.

A románoknak tizenkilenc éve a határklauzula miatt volt fontos ez a szerződés, és most legalább elgondolkodnának, hogy mindent megengedhetnek-e maguknak. Akkor Magyarország a jövőre nézve is lemondott a békés határváltoztatás felvetéséről is. (4. cikk: …»tiszteletben tartják közös határuk sérthetetlenségét és a másik fél területi integritását. Úgyszintén megerősítik, hogy egymással szemben területi követelésük nincsen, és ilyet a jövőben sem támasztanak«.) Az ezért cserébe biztosított kisebbségi jogok döntő részét azonban Románia azóta sem tartja be.

Most lenne itt a lehetőség, hogy valódi nemzetiségi jogok kivívásához segítsük az erdélyi és regáti magyarokat, hogy soha többé ne történhessen meg, mint novemberben a festői szépségű Csíkkozmáson, ahol bíróság kötelezte a színmagyar falu vezetését, hogy az 1943-ban elkészült polgármesteri hivatalról a (felújításkor tizenkét éve visszahelyezett) községháza feliratot vegyék le, mert ilyen kifejezés nem ismert a román közigazgatásban.”