„Amikor egy ilyen kötetet kezébe vesz az ember, nem csak azzal a tanulsággal szembesül, miként fogták fel az egykori szociáldemokrata politikusok saját szerepüket, de az a régi felismerés is kézzelfogható válik, mennyire nincs új a Nap alatt. Hogy például Marxnak kellett figyelmeztetnie Lafargue-ot is, milyen hibát követ el az internacionalizmus szószólója, ha figyelmen kívül hagyja a nemzeti érzéseket, a nemzeti törekvéseket, miközben persze számolnia kell azzal, hogy könnyen tömegtámogatásra találnak a nacionalista jelszavak és a szociális demagógia.
Negligálják az elméleti megközelítést
Talán érdemes lenne elővenniük az új politikusi generációk tagjainak az ehhez hasonló, ma gyaníthatóan jobbára olvasatlan munkákat. Nem csak azért, mert például Lafargue tanulmányai, pamfletjei, szatirikus írásai gyakran kifejezetten szórakoztatók, hanem mindenekelőtt azért, mert ideje lenne ráébredniük, hogy elődeik nem egyszer találták magukat a maiakhoz hasonló helyzetekben. Hogy mást ne mondjunk, választ kellett találniuk arra, mit tegyenek, ha a hatalmon lévők más népek elleni uszítanak elterelendő a figyelmet a belső problémákról. Ha átlapoz egy ilyen művet valaki, akkor még az is világossá válhat előtte: nincs itt a világvége egy parlamenti vereség esetén, csakhogy a vidéki szervezőmunkát ilyenkor végképp nem szabad elhanyagolni. Mert ezt nem pótolhatja a kormányzat mesterkedéseinek leleplezése.