„A borok ugyanolyan változatosak voltak, mint a Balaton felvidék geológiája. Bazalt, permi homokkő, ősi gejzírek alkotta talajok, Pannon tengeri üledékek és Triász kori mészkő. A kísérletezés időszakának fajtabeli változatosságával: Kékfrankos és Kadarka, Cabernet Franc és Sauvignon, Merlot és Syrah, Sangiovese és Pinot Noir.
A termőhelyi és fajtabeli változatosságon túl azonban felfedezhető volt valami, amit a termelők értéknek gondoltak: minden tétel hordozta a termőhely különlegességét és valamennyi szép savakkal és nagyszerű gyümölcsösséggel bírt. Mindegyikből hiányoztak a száj-összehúzó tanninok és a letaglózó alkoholosság.
Fel kellett figyelni arra, hogy ezeken a termőhelyeken nem lehet elkészíteni a nagy volumenben, egységes minőségben, könnyen elmagyarázható borokat. A Balaton-felvidék a vörösborok esetében, ugyanúgy, mint az Olaszrizlingnél, az izgalmas borkalandozások területe. Az összefogásnak – kicsit talán a Csopaki Kódex-hez hasonlóan – a közös minőségi elvekről és a minőség biztosításáról kell szólnia.”