Nagy migrációk a történelemben

„Európa történelmében a középkor és kora-újkor alatt előfordultak további – bár lényegesen kisebb – népmozgások is, ilyen volt a keresztes háborúk idején zajló vándorlás a Szentföldre (a 11 és 13 század közt), a nyugat-európai zsidóság keletre űzése a 14. és 15 században és a reformáció utóhatásaként, a francia kálvinisták elvándorlása Poroszországba illetve az angliai puritánok elhajózása az Újvilágba. Az újkor a nagy földrajzi felfedezésekkel vette kezdetét, mely a népmozgásokat kelet helyett nyugat felé fordította és megindult az Európából való kivándorlás elsősorban az akkoriban felfedezett amerikai kontinensre.

Ami Magyarországot illeti: a tatárjárás XIII. századi traumája után három évszázaddal, újabb csapás érte hazánkat: az oszmán hódítás. Ez volt az a külső agresszió, mely történelmünkben a kalandozások, a tatárjárás, majd a szász, kun és jász népmozgások után a legnagyobb migrációt okozta. A XVI. és XVII. században a Hódoltságból ugyanis nagyarányú kitelepülés (a törökök előli menekülés) vette kezdetét, miközben ezzel párhuzamosan az oszmán területekről és a Balkánról jelentős beáramlás indult. (Török katonák, tisztségviselők érkeztek fenntartani a 150 éves oszmán uralom kereteit.) A török kiűzésére egészen a XVII. század legvégéig kellett várnunk (karlócai béke - 1699) Az újjáépítés ezt követően vette kezdetét, melyben fontos szerep jutott a török időkben elpusztult alföldi lakosság pótlásának. III. Károly és Mária Terézia (1711 és 1780 közt) elősorban az adózó, földművelő népesség pótlására katolikus sváb földműveseket telepített az Alföldre. Ekkoriban változott legnagyobbat hazánk etnikai képe, hiszen rácok (szerbek), oláhok (románok) és tótok (szlovákok) ezrei, tízezrei érkeztek a Kárpát-medencébe minden irányból.

(...)

Hazánk mindkét világháborút követően jelentős népességmozgások »elszenvedője« lett, hiszen a trianoni béke 1920-ban megcsonkította területét, a második világháború után pedig lakosságcsere egyezmények kényszerítették ki az etnikai átrendeződéseket.

A modern idők migrációs folyamatait illetően fontos kiemelni a holokauszt és Izrael létrejötte nyomán kialakuló helyzetet. A második világháború küszöbén ugyanis az európai zsidóság tekintélyes része vándorolt az USA –ba, majd a háború alatt és azt követően óriási méreteket öltött a világban élő zsidók Palesztinába települése. (1933 és 1939 közt 210 ezer zsidó telepedett le Palesztinában.) A területet birtokló Nagy-Britannia nem tudott megbirkózni a helyzettel, így az ENSZ vette át a konfliktus kezelését. Végül Izrael Állam 1948-as kikiáltását követően új probléma alakult ki: a területen élő palesztinok és zsidók, illetve az arab országok és Izrael háborúskodása. A harcok nyomán a zsidó állam 1967-ben megszállta a palesztin területeket így milliók váltak menekültekké.”