A közös énekléstől az advent lényegéig

Az ünnephez hozzátartozik a családi együttlét, valamint a családi éneklés is…

Ma a közösségek felbomlásának, mondhatnám, hogy mesterséges felbomlasztásának idejét éljük.– Ma a közösségek felbomlásának, mondhatnám, hogy mesterséges felbomlasztásának idejét éljük. Amikor azt sugallja a »mainstream« média, hogy nem a közösség a fontos, hanem az egyén, azon belül is az önérvényesülés, akkor nemcsak a nemzetállamokat támadják, hanem a kis közösségeket és a családokat is. A családok ellehetetlenítése az, ami miatt nincs elég gyermek, nincsenek meg a megfelelő családi kötődések, ami miatt sok a divatos szóval mondott »szingli«. Lehet, hogy ők a munkájukban nagyon sikeresek, de az életük voltaképp kudarc, még ha nem is tudják. Egyre több a magáért élő, önző ember. Ebben a közegben nehéz elképzelni, hogy az énekek megszólalnak…. A másik fő probléma az énekoktatás visszaszorítása. A Kodály Zoltán által kifejlesztett oktatási rendszer bármennyire is bevált, nem alkalmazzák, sőt, úgy tesznek, mintha soha nem is lett volna Kodály-módszer. A kodályi iskolákban heti hét énekóra volt, és mindenkinek játszani, zenélni kellett, és kórusba is jártak a gyermekek. Az ottani diákok nemcsak egész életükre kapták meg ajándékként a zene szeretetét, hanem könnyebb volt minden más területen is sikereket elérniük, mert a képességeiket a zenén keresztül játékosan tudták fejleszteni. Ma már csak egy énekóra van hetente. Ez a két ok már elég arra, hogy ne legyen az, ami jó lenne, hogy leülnek a családok és együtt énekelnek… Ennek ellenére tudok olyan családokról, ahol ma is szokás a családi éneklés. Ők mintha az árral szemben úsznának. Az ilyen családokban megvalósul az, amiről Kodály oly sokszor írt: Az ember közösségi lényként igényli az összetartozás érzését, és ennek egyik legcsodálatosabb módja az együtt éneklés.”