A nemzetek Európájának feltámasztása
Mi magyarok már láttunk ilyet, mi már egyszer megcsináltuk. Európa is képes lesz rá.
A családok ellehetetlenítése az, ami miatt nincs elég gyermek, nincsenek meg a megfelelő családi kötődések, ami miatt sok a divatos szóval mondott „szingli”. Interjú.
„Hagyománynak tekinthető, hogy adventben a Muzsikás együttes az ünnepkörnek megfelelő koncerteket ad. Miért tartják fontosnak, hogy az adventi üzenetet ilyen módon is hangsúlyozzák?
Európában, így hazánkban is a legnagyobb ünnep a karácsony, mégis az emberek gyakran el szoktak arról feledkezni, hogy valójában mit is ünneplünk. Ez nem az ajándékozás és a szeretet ünnepe, hanem a Megváltó születésének az ünnepe. Erre fel kell készülni, rá kell hangolódni. Nem a vásárokban egymás sarkának a taposása és az ajándékok habzsolása vezet el minket a karácsony ünnepéhez, hanem a készülődés! Mi úgy gondoljuk, ebben az időszakban az elcsendesedés, a magunkba fordulás nagyon fontos, ennek egyik eszköze a zene. Számomra ezt jelenti az advent.
Kodály Zoltán vagy Erdélyi Zsuzsanna kimagasló gyűjtései rávilágítanak arra, hogy elődeinknél nemcsak a mindennapi életből kiszakított időnek számított advent, hanem ennek megfelelően az énekkincs is igencsak gazdag volt...
Nagyon jellegzetes az a fajta kultúra, amit a paraszti életmód alakított ki. A kemény munka mellett nagyon komoly akarat és vágy volt bennük arra, hogy az ünnepeket valóban megünnepeljék. Ez tette számukra elviselhetővé azt az igen megfeszített munkát, mely évszázadokon keresztül jellemezte ezt a társadalmi réteget. Nem véletlen, hogy éppen itt alakultak ki azok a nemes és tiszta zenék, melyeket mi is csodálattal hallgatunk. Gyűjtők is, így mi is, de Bartók Béla is vagy bárki, aki ezeken a vidékeken járt, tisztelettel beszél és beszélt a hagyományokról, a zenéről, a táncról. Sok mindent érdemes a mai gondolkodásunkba átvenni ebből. Például, hogy a hétköznapok és az ünnepnapok között nagyon erős különbséget kell tenni, hiszen az ünnepnek lélektanilag is nagyon fontos szerepe van az ember életében. (...)
Az ünnephez hozzátartozik a családi együttlét, valamint a családi éneklés is…
Ma a közösségek felbomlásának, mondhatnám, hogy mesterséges felbomlasztásának idejét éljük.– Ma a közösségek felbomlásának, mondhatnám, hogy mesterséges felbomlasztásának idejét éljük. Amikor azt sugallja a »mainstream« média, hogy nem a közösség a fontos, hanem az egyén, azon belül is az önérvényesülés, akkor nemcsak a nemzetállamokat támadják, hanem a kis közösségeket és a családokat is. A családok ellehetetlenítése az, ami miatt nincs elég gyermek, nincsenek meg a megfelelő családi kötődések, ami miatt sok a divatos szóval mondott »szingli«. Lehet, hogy ők a munkájukban nagyon sikeresek, de az életük voltaképp kudarc, még ha nem is tudják. Egyre több a magáért élő, önző ember. Ebben a közegben nehéz elképzelni, hogy az énekek megszólalnak…. A másik fő probléma az énekoktatás visszaszorítása. A Kodály Zoltán által kifejlesztett oktatási rendszer bármennyire is bevált, nem alkalmazzák, sőt, úgy tesznek, mintha soha nem is lett volna Kodály-módszer. A kodályi iskolákban heti hét énekóra volt, és mindenkinek játszani, zenélni kellett, és kórusba is jártak a gyermekek. Az ottani diákok nemcsak egész életükre kapták meg ajándékként a zene szeretetét, hanem könnyebb volt minden más területen is sikereket elérniük, mert a képességeiket a zenén keresztül játékosan tudták fejleszteni. Ma már csak egy énekóra van hetente. Ez a két ok már elég arra, hogy ne legyen az, ami jó lenne, hogy leülnek a családok és együtt énekelnek… Ennek ellenére tudok olyan családokról, ahol ma is szokás a családi éneklés. Ők mintha az árral szemben úsznának. Az ilyen családokban megvalósul az, amiről Kodály oly sokszor írt: Az ember közösségi lényként igényli az összetartozás érzését, és ennek egyik legcsodálatosabb módja az együtt éneklés.”