Pénzeső előtt

„Sőt, a törvényi változások kissé meg is nehezítik az adócsalók leleplezését. A jogszabályba ugyanis belekerült egy aprónak tűnő változtatás, ami a vagyonosodási vizsgálatokat nehezítheti meg azáltal, hogy csak bűncselekmény gyanúja esetén becsülhetik meg a hivatal emberei, hogy az adózó kiadásai és bevételei arányban állnak-e egymással. Az azonban még a szakértőknek sem világos, hogy miért volt szükség erre a módosításra.

Aki akkora villában lakik, amekkorát a bejelentett jövedelméből száz év alatt sem tudna összespórolni, az eddig is gyanús volt. Az ilyen esetekben eddig is használhatták a becslést a hivatal szakemberei. A csalók leleplezéséhez tehát nem volt szükség a szabálymódosításra. Azt viszont elérte a kormány, hogy az ellenzék ezentúl vaktában nem kérhet becslésen alapuló vizsgálatokat a kabinet tagjai ellen, mert ehhez feljelentést is kell tenniük. Mivel az elmúlt években szinte az összes befolyásos kormánypolitikus ellen kezdeményezett vagyonosodási vizsgálatot az ellenzék, sőt még a holdudvarukat alkotó üzletemberek ellen is, talán nem bánják a vagyongyarapodásuk miatt kritizált politikusok, ha valamivel macerásabbá válik a vizsgálatok elindítása.

Érdemes azt is megjegyezni, milyen remek stílusérzékre vall a kormány részéről, hogy épp a NAV vagyonvizsgálatait megnehezítő törvényben bújtatta el azt a néhány szavas módosítást, ami lehetővé teszi, hogy vezető kormánypolitikusok családtagjai is indulhassanak ezentúl közbeszerzéseken, amennyiben külön háztartásban élnek. Sőt, a lehetőség visszamenőleges hatállyal a közbeszerzés kiírásában és lebonyolításában részt vevők rokonai előtt is nyitva áll. Sajnos azt nem részletezi a törvény, hogy az azonos háztartásban élőket miért tiltja el a pályázatoktól. A szigor egyáltalán nem tűnik indokoltnak, hiszen egy külön háztartásban élő rokonnal sem nehezebb megegyezni a kenőpénzekről vagy a pályázati ajánlat részleteiről, mint azzal, akinek a kiíróéval megegyező cím áll a lakcímkártyáján.”