Sziszüphosz karácsonya

„Könnyű belátni, hogy a világ leganyagibb dolga a pénz, a világ legszellemibb »dolgára«, a hitre épül. Ha kihúzzuk a pénzrendszerünk alól a hitet, a bizalmat, azonnal összeomlik. Kell-e ennél ékesebb bizonyíték arra, hogy az »anyag« vagy a szellem határozza-e meg létünket? Hanyatló korunkkal nem az a baj, hogy szereti az anyagot, és az ettől remélt fizikai gyönyöröket, hanem az, hogy semmi mást nem akar már ezen kívül. Hogy elhitte a jakobinus, a bolsevik és most a neoliberális hamis ígéreteket arról, hogy csakis a fizikai élvezetek kiváltására alkalmas anyag létezik a világon. És minden, ami lélek, erkölcs, szellem csak üres beszéd, a született vesztesek önmentési kísérlete. De egyre nyilvánvalóbb ma már, hová vezet minket az üres és mindent kiüresítő anyag.

A hit hiánya szüli az állandó és egyre kínzóbb testetlen szorongást a semmitől. Ez vezet az »anyag« mértéktelen habzsolásához, és ahhoz a végzetes illúzióhoz, hogy ez talán majd enyhíti a növekvő belső semmi vákuumának mindent beszívó iszonyatát. És végül az anyagért való egyre kíméletlenebb és kegyetlenebb harc rombolja szét a béke minden esélyét. Ahogy Martin Scorsese Casino című filmjének hőse mondja, különös lények vagyunk mi, emberek, miközben pontosan tudjuk, hogy mire vágyunk, leginkább arra, hogy ölbe vegyenek, megsimogassanak és megnyugtassanak, szóval, hogy szeressenek, mégis egész életünkben egyebet sem teszünk, mint hogy mi magunk verünk szét mindent, ami ahhoz kellene, hogy pontosan úgy élhessünk, ahogy szeretnénk.

Így, az év végén, karácsony után talán megállhatnánk kicsit az önpusztító hajszában, hogy eltöprengjünk, valóban ezt akarjuk-e.”