Megfontolt stratégiával kiderítettem, hogy félelmem téves volt. Nem sejtenek semmit. Megfigyeltem, hogy néhányan együtt járnak cigarettázni, és esetleg ilyenkor szervezkednek. Bár nem dohányzom, az elmúlt három napban több ízben meglepetésszerűen csatlakoztam hozzájuk a teraszon azzal a fedőtörténettel, hogy »levegőzöm«. Ekkor sem tapasztaltam azonban ellenzéki hangokat, sőt volt, aki erre a stadionépítési programot kezdte dicsérni, mert attól lesz egészségesebb az ország. Így elvetettem a gyanút, hogy a bolondját járatják velem.
***
Koordinátorom észrevételeit figyelembe véve óvatos mélységi felderítésbe kezdtem. Diszkréten megkérdeztem néhány »kollégát« arról az ellentmondásról, ami az újság tartalma és a bent tapasztalt egészséges hazafiság között feszül. Elmondták, hogy ők is nagyon utálják, hogy a lelkiismeretükkel szemben kell dolgozniuk, de »ilyen a kereskedelmi média«. Arra panaszkodnak, hogy a piacnak kell megfelelniük, és a nemzeti térfélen egyszerűen nem tudnának labdába rúgni a Magyar Idők meg a 888 mellett. Ismét többen jelezték, hogy mennyire irigylik az állami médiában dolgozókat, amiért nem kell hazudniuk, és tevékeny részesei lehetnek Magyarország feltámadásának.”