A legnagyobb döbbenetemre a Cink bezárása után kapásból többen is bejelentkeztek, hogy érdekelné őket a lap fenntartása. De rájöttem: én ezt fizikailag is képtelen vagyok folytatni.
„Először is elnézést, hogy ilyen sokáig várattunk titeket azzal a Utolsó Poszttal, amit azóta meg akartunk írni, hogy vége lett a Cinknek. Azért nem írtuk meg ilyen sokáig, mert úgy terveztük, hogy azután írunk, hogy minden eldőlt, vagyis a Cink és az összes volt cinkes sorsa. Ami viszont máig nem történt meg. Mégsem várhatunk tovább, hiszen nekem például ma van az első munkanapom a 444.hu szerkesztőségében, Inkei Bencének pedig a vs.hu-ban.
Na de hogy jutottunk idáig?
Amikor Nick Denton lehúzta a rolót, bennem őszintén szólva fel sem merült, hogy a története során végig reklámok nélkül megjelenő Cink bárkit is érdekelhetne üzletileg. A három évnyi darálás után amúgy is fáradtabb voltam, mint Semjén Zsolt a szalonkavonuláskor. Másra sem vágytam, mint egy nagyobb szerkesztőségre, ahol nem minden felelősség az enyém és ha egy helyett mondjuk 2,5 óra alatt írok meg egy cikket, durván lezuhan a látogatottság. Szóval nagyon vártam az elvonókúrát, mert a Cinket csinálni - azzal együtt, hogy szuper, sőt kivételes élmény volt - leginkább valami kőkemény drogfüggésre hasonlított. Amikor nem aludtam, állandóan ezzel foglalkoztam, ami még egy ilyen csodás dolog esetében is beteges, főleg, ha 2 és 3/4 évig csinálja az ember.
De függő lettem teljesen, nem kis részben nektek köszönhetően. Most már igazán minden nyalásgyanú nélkül mondhatom, hogy ilyen normális, sőt rokonszenves olvasótáborral sosem találkoztam. És ezt a benyomást a személyes találkozások sem tudták lerombolni, ami végképp egészen példátlan. Pont ezért is húzódott el ilyen sokáig az agóniánk. A legnagyobb döbbenetemre ugyanis a Cink bezárása után kapásból többen is bejelentkeztek, hogy érdekelné őket a lap fenntartása. (Azért nálam jelentkeztek, mert Denton a búcsúval egyidőben nekem ajándékozta a domaint.) Ezek közül az egyik érdeklődő eljutott addig, hogy konkrét ajánlatot tett a Cink további finanszírozására.
Ezzel párhuzamosan érkeztek ajánlatok arra is, amit eredetileg elterveztem, vagyis szerkesztőségi munkára.
Életemben nem volt még ilyen, de egy jó hónapig fogalmam - vagy a semjénes hasonlatnál maradva: lövésem - sem volt arról, hogy mit tegyek. Aztán, egy malomipari szakíróhoz illő mennyiségű örlődés után rájöttem, hogy nagyon hiányzik a Cink, még jobban hiányoztok ti, de én ezt fizikailag is képtelen vagyok folytatni. Így hát követtem Venczli Alex tanácsát, amit a Fagyöngy című számában fogalmazott meg és követtem a szívemet, vagyis leigazoltam a 444-hez.
Inkei mester a vs.hu-hoz igazolt, Gazda főszerkesztő egyelőre sehová, viszont könyvet ír, amit jobban várok, mint Rogán Krumpli a bérsétáltatót.
Hát ennyi volt, én fantasztikusan éreztem magam közben, remélem ti is néha. A Cinknek ezzel tényleg vége. Még nem tudom, mit csinálok a domainnel, ha kitaláltam, megírom ide.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Az viszont nem derült ki, a Tisza Párt hogyan viszonyul Brüsszel terveihez.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Ki van adva a jelszó: ismét az arabok nagy, szent fenekébe kell beléomolni.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
