A kikötői kocsmákban Piszkos Fredként ismert Piszok Alfréd is büszke lehetne arra a hírnévre, amely most Szentendre két eddig tisztes polgárát utolérte.
„A kikötői kocsmákban Piszkos Fredként ismert Piszok Alfréd is büszke lehetne arra a hírnévre, amely most Szentendre két eddig tisztes polgárát utolérte. Igaz, Piszok úr biztos, ami biztos alapon maradandó sérülést okozó pofonzuhataggal intézte volna el a nőügyet. Ám nálunk már a garázdák se a régiek. Se kék-zöld foltok, se egy vállficam, se egy törött csont.
De félre a tréfával, mert – lássuk be – a történet viccnek azért durva, fordítsuk komolyabbra a szót. Naphosszat sorolhatnánk a hétköznapi agresszió példáit. Elég csak az utakon közlekedési vitába keveredőket, majd egymás torkának ugrókat említeni. Nincs olyan helyzet, amit ne tudnánk több száz szavas káromkodással – szép a magyar nyelv, ebből is látszik –, középső ujj bősz mutogatásával, fizikai erőszakkal megoldani. Úgy káromkodni, ahogy mi tudunk, senki nem képes a földtekén. A középső ujj viszont idegen jövevény, az olaszoktól vettük át. A fizikai erőszak formái pedig változatosak, hiszen a változatosság gyönyörködtet: a fa testápolóként emlegetett baseballütőtől a szerelővasig sok minden előkerül ilyenkor a vezető ülése alól.
Az egész ország egy merő ideg, szikrára vár, hogy robbanhasson. Lila köd borul az agyakra, és beindul előbb a szóbeli, majd a fizikai attak. Az erőszakkal a politikai csatározások során is szembesülhettünk, igaz – és szerencsére – eddig csak verbálisan. A magyar parlamentben nem divat, hogy a képviselők felpofozzák, fojtogassák, földre vigyék, megrugdossák egymást. Hol vagyunk még az ukrán vagy a dél-koreai honatyáktól! Reménykedjünk, hogy nincs is igény a politikai viták ilyetén megoldására – bár kétségtelen, szórakoztatóbb lenne, mint a törvényjavaslatok képviselők nélküli megvitatásáról sugárzott tévéadás, amelynek láttán rögtön álomba szenderül az, aki önsanyargatásból a készülék elé ül.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A hazaárulást súlyos büntetéssel díjazzák az oroszok.
Fontos kérdések lesznek terítéken.
