Nyugodjék békében

„Nem gondolom, hogy ő lett volna »a« Köztársaság Elnöke, bár elnöki ténykedése tökéletesen jellemzi az éveket, melyben köztársasági elnök lehetett; nem gondolom, amit Mécs Imre, vagyis, hogy Göncz Árpád 1945 után mindig a helyes és jó utat választotta, és abban is kételkeden némiképp, hogy az összefogásban és az egységben hitt a rendszerváltozás után. Azzal pedig tökéletesen nem értek egyet, hogy ő lett volna minden idők legjobb köztársasági elnöke. Nem vitatom, mert nem vitathatom, amit Tamás Gáspár Miklós írt, hogy »Göncz Árpád nyugodt, higgadt, kiegyensúlyozott, szerény és művelt ember volt, hű barát és igaz patrióta« - hiszen nincs jogom kétségbe vonni senkinek a hazafiságát sem. Nyilvánvalóan érthető, hogy sokak –főleg a néhai államfő által választott politikai tábor szimpatizánsai- számára Göncz Árpád maga volt a tökéletes államférfi, a szerény, tisztességes, bölcs vezető, emberek embere, ám én ezzel nem értek egyet.

Nem értek egyet, mert szerintem ő is ember volt csupán, nem értek egyet, mert szerintem voltak hibái, tévedései és gyengeségei, de ítélkezni – könnyen és könnyelműen - nem akarok. 

Éppen ezért azt javaslom, hogy szentté avatás, esetleg bíráskodás helyett hagyjuk, hogy a történelem mondjon ítéletet, megfelelő távolságból. Ha mondjuk száz, százhúsz esztendő múlva még bárkit is érdekelni fog, mi történt Magyarországon ezekben az évtizedekben, elegendő tudás, információ birtokában talán képes lesz megítélni az akkori szereplők, így az elsőként megválasztott államfő helyzetét, cselekedeteit, hazafiúi nagyságát, esetleges hibáit, bűneit. ”