Az Európai Menekült Expressz veszélyei

Sokat fordult a világ az elmúlt pár hónapban menekültügyben. Megremegett Schengen, megcsappant a Wilkommenskultur, és még a kerítésépítést korábban elítélő Ausztria is lépéseket tett arra, hogy kerítésecskékkel és ajtócskákkal próbálja valamiféle kontrollált mederbe terelni a magyar határzár miatt Horvátországon és Szlovénián keresztül érkező ezreket. Az útvonalon fekvő balkáni országok pedig éppen a minap jelentették be, hogy mostantól csak Afganisztánból, Szíriából és Irakból érkezőket engednek át határaikon. Egy szíriai útlevél manapság aranyat ér.

Különösen akkor, ha valaki körözött terrorista, és szíriai kiruccanása után valamilyen okból szeretne visszatérni Európába. A francia hatóságok szerint az egész Európát megrázó kegyetlen párizsi támadások több elkövetője is magát menekültnek álcázva érkezett vissza a kontinensre, megbújva a valódi szenvedés és életveszély elől menekülő százezrek között. Az egyik elkövető mellett egy olyan útlevelet találtak, amelyet a balkáni útvonal több állomásán is regisztráltak a hatóságok, a férfi ujjlenyomata pedig meg is egyezett az útlevelet regisztráló férfiéval.

Ez nem jelenti azt, hogy a Közel-Keletről menekülők mindegyike vagy akár jelentős hányada terrorista lenne. Igaz az a megállapítás, hogy ezek a szerencsétlen férfiak, nők és gyerekek éppen a terrorista bűnözők elől menekülnek, legyen szó akár az Iszlám Államról, akár a tálibokról, akár bizonytalan identitású szíriai „mérsékelt fegyveres” ellenzékről, vagy éppen az eszközökben egyébként szintén nem igazán válogató Aszad csapatairól. A Közel-Keleten elkeserítő a helyzet, ebben pedig megvan a felelőssége mindenkinek, akinek köze volt az eszkaláláshoz Washingtontól Moszkváig, Rijádtól Isztambulig. Éppen a következményekkel most szembenézni kényszerülő Európa, így például Németország és Franciaország maradt ki például nagyrészt a napjainkig vezető láncreakciót beindító, láthatóan nem túl sikeres nyugati intervencióból Irakban. A beavatkozás kárvallottjai most éppen ezeknek az országoknak az ajtaján kopogtatnak segítségért. És ha mindez nem lenne elég, a magukat szent harcosnak tartó köztörvényes bűnözők is úgy gondolják, hogy Párizsban vagy éppen Hannoverben kell bosszút állniuk a nyugati világon.

*

A terrorizmus és a migrációs krízis nem szervesen, de felületesen összekapcsolódó témái kapcsán viszont ismét olyan helyzetet látunk kibontakozni, mint amiről már korábban a migrációs krízis kapcsán írtunk.

Az egyik tábor igyekszik tagadni, hogy a két dolognak bármi köze lenne egymáshoz, míg a másik tábor (élén Orbán Viktorral) a kettőt tulajdonképpen az érem két oldalának tekinti és erre hivatkozva szeretné ignorálni az Európa felé tartó tömegek nyomorát.

Előbbi tábor képviselői például lelkesen osztották meg az Independent cikkét, amely azt igyekezett bizonyítani, hogy a párizsi támadások elkövetői között nem volt menekült. Ami ebből lényeges: az eddig azonosított elkövetőkről tudjuk, hogy egytől egyig nyugati országokban született sokadik generációs bevándorlók voltak. Olyan fiatalok, akik közül manapság százasával érkeznek Szíriába és Irakba az Iszlám Állam kötelékébe harcolni, vagy talán inkább a könnyen megszerezhető rabszolga-feleségekért. Ki tudja. Ez azonban nem zárja ki, hogy − mivel többen közülük körözött bűnözők − hamis útlevéllel, az éppen előlük menekülők között megbújva utazzanak végig az Európai Menekült Expresszel Leszbosztól Berlinig, és tovább.

Egyre inkább úgy tűnik ugyanis, hogy több elkövető esetében is ez történt. Ez pedig rendkívül riasztó, és csak megerősíti azt, amit már szeptember eleje óta mondunk: mind a menekültek, mind pedig a párizsi támadás miatti biztonsági szempontok érdekében kontrollálttá kell tenni a menekülők érkezését Európába. Ha csak kettő-három párizsi merénylő így érkezett, már az is épp elég. Rossz nekünk és rossz a menekülteknek, hiszen a terroristák céljaival összhangban csak a menekült- és muszlimellenes hangokat erősíti.

A határok megfelelő védelmére azonban egyelőre csak Magyarország tett lépéseket: az Orbán-kormány kerítést épített, de rögtön tovább is ment egy lépéssel. A fizikai határzár mellé még egy jogi határzárat is életbe léptetett. Ez a lépés, ti. hogy valódi menekülteket sem fogad Magyarország, mint már írtunk róla, emberi jogi szempontból valóban aggályos. Az üzenet az, amit Orbán Viktor röviden és tömören is megfogalmazott: „Ne-gyer-tek.” Kár, hogy mindebből a habonyi boszorkánykonyhán belföldi és európai haszonszerzésre is alkalmas propaganda vált.

Az orbáni teljes elutasítás politikája ugyanis elvi, érzelmi alapon vitathatóvá teszi a magyar lépéseket, amelyek egyébként pragmatikus szempontból teljes mértékben védhetőek, sőt: szükségesek lennének. A veszélyes mértékű fideszközlemény-szintű agymosást tartalmazó orbáni vízióban Európa végveszélybe került, de azt nem európai szinten, hanem nemzeti szinten kell megoldani; miközben az európai baloldal valójában csak szavazókat akar betelepíteni a kultúrát, a munkahelyeket és a réti pitypangokat veszélyeztető idegenek személyében. Meg hogy a menekültkvóta szétteríti a terrorizmust Európában, naná.

Az mindenesetre a kormányfő világképétől függetlenül szórakoztató, hogy miközben nyáron és kora ősszel még sokan (például ez a bolgár szerző itt, a Kettős Mérce fordításában) azt követelték, hogy a magyar hatóságok mindenkit utaztassanak nyugat felé, még akár regisztráció nélkül is; addig most azért kapja a fejmosást a kormány sokaktól, hogy nem is védte meg Európát, hiszen még az is lehet, hogy regisztráció nélkül utaztatott terroristákat nyugatra. Klasszikus van sapka, nincs sapka.

*

Az emberi jogi és a pragmatikus szempontokat is mérlegelő megfejtés tehát a következő: a határvédelmet Olaszországnál és Görögországnál, vagy Görögország védhetetlensége esetén Magyarországnál és Horvátországnál meg kell erősíteni. A menekülők érkezését itt fel kell tartóztatni, uniós és ENSZ-forrásokból emberi körülményeket biztosító feltételek mellett alaposan ki kell vizsgálni minden egyes érkező hátterét. Az alapos vizsgálat után tiszta és világos feltételekkel kell meghatározott időre biztosítani az arra rászorulóknak menedékjogot Európában, kukába dobva Dublint, mert már mindenki elmondta róla, hogy értelmetlen. Ha mindezzel megvagyunk, akkor aztán lehet kvótákról vitatkozni. Addig fölösleges.

Emellett pedig Európának fel kell vállalnia a közvetítő szerepet a szíriai konfliktus rendezésében, illetve komolyabb szerepet kell vállalnia az Iszlám Államot szétzúzni igyekvő törekvésekben. Sajnos az elmúlt hónapok impotens válságkezelése azt bizonyította, hogy a sikeres gazdasági unió egyáltalán nem jelent sikeres politikai uniót is: ez pedig előfeltétele lenne annak, hogy erős szereplőként lépjen fel az EU a világhatalmak porondján. Mivel a szétesés alternatívája senkinek sem kedvezne, az egyik tanulság, amit az elmúlt hónapok történéseiből levonhattunk, az az, hogy erősebb és egységesebb Európára van szükség.