Nyilván. A képzést át kellene strukturálni, hogy a teológiai ismeretanyag elsajátításán túl a papok felkészültsége megfeleljen a kor igényeinek. Sok körülöttünk a mentálisan sérült ember, a papnövendékeknek speciális pszichológiai képzésre lenne szükségük, hogy a problémáikat képesek legyenek felismerni és kezelni. A gyakorlati képzésre is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. A mesterségbeli tudást csak kiváló mesterek, köztiszteletnek örvendő plébánosok mellett lehet elsajátítani. Megengedhetetlen az is, hogy egy pap ne legyen képes megszólalni, ha mikrofont dugnak az orra alá. Vagy ne tudjon egy cikket megírni... (...)
Ön szerint az átlagember azért nem érzi közel magához az egyházat, mert a papok nem nyilvánítanak véleményt közéleti kérdésekben. Kifejezetten arra kérte a papokat és püspököket, hogy politizáljanak.
Nem szabad bezárkóznunk imádságainkkal a templomba. Ha befolyásolni akarjuk az eseményeket, akkor meg kell szólalnunk. Máskülönben csak magunkat tehetjük felelőssé, ha nem úgy alakulnak a dolgok az országban, ahogyan helyesnek tartjuk. Ha nem foglalunk állást közéleti ügyekben, akkor tovább rontunk az egyház megítélésén, ami így is rendkívül rossz. Igenis politizálni kell.”