A XXI. század háborúi

„Aligha tagadható, hogy az al-Kaida vagy az Iszlám Állam által elkövetett merényleteket megelőzte az amerikaiak és az európaiak beavatkozása a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Az Iszlám Állam Irak lerombolásának és a szíriai háborúba való Aszad elleni beavatkozásunknak köszönheti létét. A jelenlegi menekültáradatért is csak magunkat, pontosabban a beavatkozó államokat okolhatjuk. De még ha a földrajzilag létező Iszlám Államot fegyverrel le is tudnánk győzni, marad az az Iszlám Állam, amely a fejekben van, és amellyel szemben semmit sem tudunk felállítani. Miért integrálódjanak egy hitevesztett, igazi értékek nélküli világba, amikor ott van számukra az új erőre kapott iszlám, amely százmilliókat képes megmozgatni, ha úgy érzik, támadás érte prófétájukat, és ezrek képesek feláldozni életüket a hitükért?

Még ha le is tudjuk győzni a földrajzi Iszlám Államot, szembe kell néznünk azokkal a kihívásokkal, amelyek Európa egyre növekvő muszlim népességéből fakadnak. Az európai liberálisok multikulturális álma Merkel szerint is megbukott; ami maradt, az nem más, mint egymás mellett élő, párhuzamos társadalmak, amelyek közül az egyik folyamatosan terjeszkedik a másik rovására. Csak Franciaországban jelenleg

80-100 gettószerű képződmény van, ahol a helyi lakosok saját értékrend szerint élnek. A muszlimok aránya tíz százalék, de hamarosan húsz lesz, a század második felében pedig már ők lehetnek többségben. Mi erre a válasz? Adjuk fel önként saját kultúránkat, vagy próbáljuk megvédeni? És ha igen, hogyan?”