A két történet egy egyszerű kisregényben is elmondható lett volna. John Brunner regénye azonban sokkal több ennél.
„John Brunner regénye stílusában is egyedi. Amikor elkezdtem olvasni, szinte semmit nem értettem az első 10-20 oldalon leírtakból. Később, ahogy kezdtem belerázódni, már könnyebben ment az olvasás, de csak a végére mondhattam azt, hogy szinte teljesen megértettem mindent. Valójában azonban teljes bizonyossággal szerintem majd csak a második olvasást követően jelenthetem ki, hogy mindent értek. Nem a könnyű olvasmányok sorába tartozik az biztos. A történetet rendszeresen megszakítják fiktív könyvekből vett idézetek, a társaság társalgásainak részletei, hirdetések, hírek, azaz a világ zaja szűrődik be a regénybe. Ez a zaj segít abban, hogy jobban megértsük a társadalmi-, politikai helyzetet, az emberek mindennapjait, problémáit és magát a szereplőket körülvevő világot. Azonban ezek a “zajok” nem helyzetjelentések, mindössze a környezetükből kiragadott mondatok, melyeket az olvasónak kell a helyére raknia ahhoz, hogy megértse az eseményeket.
A társadalmi viszonyok megértéséhez mégis Chad Mulligan filozófus járul legjobban hozzá, akinek az írásaiból vett idézetek és elbeszélései mélységeiben tárja elébünk a kor emberét és világát. Ezek a leírások azonban ráillenek korunkra is, így azt hiszem az olvasónak is egyértelmű, hogy John Brunner disztópiája nagy részben már meg is valósult. Igaz, még nincsenek eugenikai törvények, de egyre elterjedtebb a génmanipuláció, még ha embereken jelenleg nem is engedélyezett. De ki tudja, hogy mikortól lesz aktuális az emberi faj nemesítése is? Már most műanyagot eszünk és valódi citrom lassan csak a tisztítószerekbe kerül, az üdítők pedig csak citrom ízűek. Gazdasági rabszolgaságban élünk, ahol a nagyvállalatok irányítanak és a nemzeti kormányoknak már nem sok beleszólásuk van a dolgok menetébe. Megvan a Mr. & Mrs. Mindenhol saját verziónk is, hiszen lassan már csak az képezi a valóságot, amit a TV-ben látunk. Értékrendünket, példaképeinket és reményeinket is a média alakítja. Fogyasztói társadalomban élünk, ahol az olcsó gagyit vesszük, mert arra futja és rendszeresen pótoljuk a meghibásodott dolgokat, mert javítani már nem éri meg. Észre sem vesszük, de igényeinket is a média kelti és a reklámozott termékeket, szolgáltatásokat igyekszünk megszerezni, mintha azok bármennyire is növelnék életszínvonalunkat.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint soha nem fog létrejönni egy Orbán Viktor–Magyar Péter-vita.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
Ne hagyja az utolsó pillanatra – mutatjuk az ünnepi nyitvatartási rendet!
Egy kutatás bizonyítja, hogy a hazai média által gyakran emlegetett uniós tagállam munkaerő-piaci helyzete sem ad okot büszkeségre.
