Lauren Oliver: Szobák

2015. november 23. 11:15

Ez a kettősség érdekelt, ezért úgy gondoltam adok egy esélyt a könyvnek. Nem bántam meg.

2015. november 23. 11:15
Kemese Fanni
SFmag

A történet szövevényes, mint egy nagy pókháló, ahogy ennyi ember élete keresztezi egymásét, és Richard halála végre összehozza őket egy fedél alá, néhány sorsfordító napra. A rengeteg szemszög, és egymásba folyó kérdések-válaszok mellett pincétől a padlásig bejárjuk az egész házat: a könyv kisebb részekre oszlik, mindegyik egy-egy helyiség nevét viseli, ahol éppen játszódik a cselekmény nagyja.

Lauren a Szobákban is hozza a remek leírásait, a remekül elkapott gondolatokat és pillanatokat, persze immár felnőttesítve, sok esetben naturalisztikusan. Végső soron a mulandóság témakörét járhatjuk körbe az egyes szereplőkön keresztül; látjuk a túloldalt, az öregedést, a készülődést a halálra, a halálvágyat, és végső soron a test is csak egy sorvadó, gusztustalan, átmeneti burok.

A legnagyobb meglepetés a szerkesztésen túl, a könyv vége. Lauren végig az orrunknál fogva vezet, mást ígér, mint amit bevált végül. A Szobák misztikummal átszőtt lélektani regény a családi kapcsolatokról, amelyek még ha lehetetlennek tűnik is, van, hogy megmenthetőek. A regény karakterei nem éppen szerethetőek, de a könyv végére mégis megérthetőek, és én végül megbékéltem a kiszabott sorsukkal.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!