Breaking: Magyarország jövőjét Vona és Schiffer egy Kelet-Közép-Európai Unióban látja, Tuzson Bence (Fidesz) szerint viszont meghatározó partnerünk... Oroszország!
Breaking: Magyarország jövőjét Vona és Schiffer egy Kelet-Közép-Európai Unióban látja, Tuzson Bence (Fidesz) szerint viszont meghatározó partnerünk... Oroszország! Hogy Baji Brüsszelnek engedelmes országról beszélt az MSZP nevében az már alig érdekel valakit és különben sem olyan sokkolóan új fejlemény mint a többi párt álláspontja ezzel a talán mégsem egészen mellékes kérdéssel kapcsolatban.
Tegnap a füredi Infotér konferencia keretében közéleti vitaestet szervezett a Mandiner és ha már meghívottként részt vettem egy migrációs kerekasztalon, ott maradtam az utána következő négypárti vitára is, aminek a végén Stumpf András moderátor zárókérdésére, hogy miként látják az ország jövőjét meglepően új verzióval rukkolt elő a Jobbik és az LMP, a Fideszt képviselő Tuzson Bence pedig olyat mondott, hogy attól a hallgatóság jó része lefagyott.
Vona kifejtette, hogy a Jobbik egy Kelet-Közép-Európai Unióban látja hazánk jövőjét és ha ez nem lett volna elég meglepő, külön kitért arra, hogy együtt a szlovákokkal, románokkal, a többi szomszédos néppel és persze a lengyelekkel. Már jött is a kérdés: hova lettek az oroszok a Jobbik jövőképéből? Mire Vona szokatlan geopolitikai józansággal azt válaszolta: az utóbbi évszázadokban is mindig Nyugat és Kelet közt örlődtünk és ez a jövőben is így maradna, ha nem sikerül összefogni az ütközőzóna többi, velünk sorsközösségben élő és hozzánk leginkább hasonló országgal. Schiffer erre kajánul megállapította: mára a Jobbik is magáévá tette az LMP külpolitikáját.
Alig hittem a fülemnek, mert mikor a Mandineren még jóval a migránskrízis előtt talán elsőként írtam ugyanerről, a dzsungelharcosok magabiztosságával tettem és fel voltam készülve rá, hogy mindenki fantasztának, utópiákat kergető futóbolondnak tart majd azért, mert kimondom ennek a geopolitikailag analfabéta térségnek a legnagyobb tabuját, az egyetlen logikus végkövetkeztetést, amit már régóta le kellett volna vonni az ütközőzóna országainak, ha a megosztó nagyhatalmi propaganda ezt brutális sikerrel nem írta volna felül oly döbbenetes sikerrel az utóbbi évszázadban.
Már akkor meglepődtem a cikk pozitív fogadtatásán és azon, hogy a kommentelők elvétve láttak csak mindebben fantaszta víziót, viszont a többség komolyan vette és reálisnak tartotta a megközelítést. Most gyorsan rákerestem a Kelet-Közép-Európai Unió szavakra mindenféle kombinációban és nem találtam másik cikket hasonló megközelítéssel. Persze nem áltatom magam azzal, hogy nekem sikerült volna meggyőzni két párt vezetését is erről az önmagában legésszerűbb geopolitikai megoldásról, függetlenül attól, hogy Tapolcán volt alkalmam személyesen is beszélgetni Vonával és Schifferrel.
A legsokkolóbb rész viszont még ezek után jött. Tuzson Bence hosszú köntörfalazás után, mikor már mindenki azt várta, hogy azért mégis ott vannak a nyugati szövetségeseink, akikről nem feledkezhetünk meg, ehelyett kibökte, hogy mégiscsak volna egy meghatározó „partnerünk” és ez... Oroszország. A hallgatóság jó része érezhetően lefagyott. Persze nem Orbán Viktor jelentett be nagy nyilvánosság előtt egy új külpolitikai orientációt, hanem az ország informatikai elitje volt a közönség, de talán éppen ezért sokkal inkább megtudhattuk a szokásos kertelés és mellébeszélés nélkül kimondott tutit. Legalább az elit legyen valamennyire képben...
Eljött tehát az idő, hogy komolyabban foglalkozzunk az ország geostratégiájával, nemcsak szakmai fórumokon, hanem szélesebb körű társadalmi vitákban is. Nem kell megvárni míg a visegrádi országok kormányai komolyabb lépéseket tesznek ahhoz, hogy a civil társadalom szereplői felvegyék a többi ország megfelelő szakmai és civil fórumaival a kapcsolatot és a témában kelet-közép-európai párbeszédet indítsunk el. Mintegy negyedszázados késéssel tehetjük meg ma ezt, de talán még nem az utolsó utáni pillanatban. A migránsválság kíméletlenül megmutatta, hogy cseppet sem elméleti kérdésekről van szó. Ideje megismerkedni a lengyelek által régóta megfogalmazott Intermarium koncepcióval, mely a nálunk elhíresült Dunai Konföderációnál jóval életképesebb és geopolitikailag ésszerűbb koncepció.
Kíváncsi leszek Stumpf András és mások hogyan kommentálják majd a Füreden elhangzottakat. Egy biztos, nemcsak az utóbbi évek, de az utóbbi évtizedek magyar külpolitikájához képest is meglepő fordulatot eredményezett mára a migránsválság, mely könyörtelenül rávilágított az unió működésképtelenségére, az egyes országok magukra utaltságára, ráébresztve a visegrádi országokat történelmi sorsközösségükre.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Philip Pilkington szerint „semmi szükség vad összeesküvés-elméletekre”, a napnál is világosabb, hogy mi történt.
Ha kihirdetik a szükségállapotot és elhalasztják a választásokat, akkor viszont elvész ennek a reménye és a folyamatok kiléphetnek a politikai rendszer jogi-politikai keretei közül, jöhet az erőszak és Magyarországtól az összes még meglévő uniós pénzt megvonnák.
Ők a következők.
A Budaházy testvérek mellett a kormány melletti kiállást szorgalmazza Petrás János, a Kárpátia zenekar énekese, Borbály Zsolt Attila író, de a Fidesz mellett tette le a voksát Bogár László közgazdász, Sneider Tamás és Rig Lajos egykori jobbikos is.
A beszélgetésben a miniszterelnök először a húsvéti hagyományok kapcsán idézte fel saját családi emlékeit, majd áttért a kampány utolsó napjainak hangulatára.
A tiszások úgy gondolják, hogy nem készül a Tisza Párt energiaátállásra, mert nem hallják a saját fülükkel, miket mond Magyar Péter és Kapitány István – mondja Kocsis Máté.
A bejárás során a miniszterelnök megtekintett egy kutyafuttatót, az állatok elszállásolására alkalmas bokszokat, majd egy kutya sétáltatásában is részt vett.
