Sub Rosa

A bionikus rózsák rugalmas áramközöket tartalmaznak, ezek a növények belsejében foglalnak helyet, vagyis egy élő rózsáról van szó, amiről mindenfajta információt kinyerhetünk így. Gyakorlatilag olyan, mintha egy USB csatlakozóval láttuk volna el a rózsát és az kompatibilis a számítógépünkkel. Mire is lesz ez jó a jövőben? Energiát tudunk nyerni majd a fotoszintetizáló növényekből úgy, hogy nem kell például elégetnünk a tűzhelyben őket, de az egészségügyben is nagy jövője lehet az ilyen organikus anyagoknak és hajlékony elektronikának. Nemcsak a diagnosztikában, hanem műtétek monitorozásában, vagy betegségek fázisainak felfedezésében, sőt a megelőzésben. Nem beszélve arról az agráriumban így lehetne okosan előre tervezni mikor virágozzon egy adott faj, és mikor lehessen leszüretelni a terméseit.

Az ötlet a növénybiológiából ered, ott már régóta szerettek volna elektronikus kapcsolatba kerülni élő növényekkel, a fák belsejét szerették volna lehallgatni, milyen biokémiai folyamatok zajlanak a belsejükben. Kapóra jött az is Svédországban, mint hazánkban is tiltott a GMO növények termesztése és a kísérletek is velük, így maradt a bionikus növény kifejlesztésének az ötlete, mint alternatíva. A növények saját biológiai szerkezetét használják fel, így az elektronikus alkotórészeket a növényben állítják elő, azok szerves részei is lesznek, egyfajta szimbiózisban él a mesterséges elektronikával. Jelenleg még a kísérleti fázis első részében járnak, a xilémbe (fásrészbe) hoztak létre polimer vezetékeket, ezek a vízszállításért felelősek a gazdatestben. A növény a vízben feloldott polimer alkotóelemeket felszívva maga állította elő a szállítócsöveiben ezeket a „vezetékeket”.