Idegenek vérében feküdtem, és elképzeltem minden szerettem arcát

Látom jól működik a francia kalifátus. Köszönjük, hogy ennyi kemény munkával végre a politikai elitnek sikerül importálni a közel-keleti hagyományokat, mint robbantás, ártatlanok halomra gyilkolása stb. Mi lesz a következő? Polgárháború? Allah akbar!

Kedves Bowden! Lehet elvolt terjedve a terroristák között, hogy a koncerten vegyi fegyvert rejtegettetek! Akkor bizony lőnek, a terroristák má' csak ilyenek!.

„Az Igazán Irgalmas, a Nagyon Irgalmas Allah nevében: A Legmagasságosabb Allah azt mondta: és azt gondolták, hogy az erődjük megvédi őket Allahtól. De Allah onnan ment hozzájuk, ahonnan egyáltalán nem várták, és rettegést (terrort) vetett a szívükbe. A maguk által épített házaikat saját kezükkel és a hívők kezei által rombolták le. Vonjátok le a tanulságot, ó ti, akik tisztánlátással vagytok megáldva. 59. Szúra, 2. vers (Funcs Fanni fordítása) Egy szent támadásban, melyet Allah mozdított elő, a Kalifátus hívő katonáinak egy csoportja, akiknek Allah hatalmat és győzelmet adott, az irtózat és a perverzitás fővárosát tűzték ki célul, azt, amely a kereszt lobogóját viseli Európában, Párizst. Egy csoport, amely megvált itteni életétől, elindult az ellenség felé, Allah ösvényén keresve a halált, segítségül hívva a hitüket, a Prófétát és a szövetségeseiket, hogy megalázzák ellenségeiket. Allahban szavahihetővé váltak, annak tartjuk őket. Allah az ő kezük által hódította meg, és az ő kezük által vetett félelmet a keresztények szívébe a saját földjükön. Nyolc robbanóövet és karabélyt viselő (férfi) testvér a francia főváros szívében található, gondosan, előre kiválasztott helyszíneket jelölték meg célpontként, a stade de France-ot a keresztény Franciaország és Németország meccsén, ahol az ostoba François Hollande asszisztált, a Bataclant, ahol bálványimádók százai gyűltek össze a perverzitás ünnepére, és más célpontokat is a tízedik, tizenegyedik és tizennyolcadik kerületekben, mindezt egyidejűleg. Párizs rengett a lábuk alatt, az utcái kiegyenesedtek előttük. A támadások eredménye legalább 200 keresztény halott, és még több sebesült, a dicséret és az érdem Allahé. Allah elősegítette a testvéreink munkáját és megadta nekik azt, amit reméltek (a mártírságot), beindították a robbanóövüket az istentelenek között, miután elhasználták a lőszerüket. Fogadja őket Allah a mártírok között, és engedje meg nekünk, hogy kövessük őket ebben! És Franciaországnak és azoknak, akik az ő útján járnak, tudniuk kell, hogy az Iszlám Állam fő célpontjai maradnak, és továbbra is érezni fogják a halál szagát, amiért keresztes hadjáratot folytattak, és meg merték sérteni a Prófétánkat, és azzal hencegtek, hogy legyőzték az Iszlámot Franciaországban és megverték a muzulmánokat a Kalifátus területén a repülőikkel, amelyek haszontalannak bizonyultak Párizs büdös utcáin. Ez a támadás csupán a vihar kezdete és egy figyelmeztetés azoknak, akik készek gondolkozni és levonni a tanulságot. Allah a legnagyobb. Márpedig Allahé a hatalom, ahogyan a követeié és a benne hívőké is. De az alattomosak ezt nem tudják. 63. Szúra, 8. vers" (Funcs Fanni fordítása)" "Dobó csak úgy lóháton szedte magára a vasruhát. Kristóf lóháton ülve adta rá a mellvértet, a karvasat, a vaskesztyűket. Azután leugrott, s a lábvasakat szíjazta fel az urának. Végül az aranyos sisakot nyújtotta föl neki. - A másikat hozd ki - felelte Dobó -, az acélsisakot. Már akkor olyan világos volt, hogy lent a török csapatokat tisztán lehetett látni. A falak alatt, az árkokban ezernyi turbán és sisak hullámzott. De még csak álltak. A jelet várták, hogy az ostromot megkezdjék. Nem sokáig kellett várniuk. Amint a világosság annyira megnőtt, hogy a rontások fokait, a kiálló köveket s gerendasorokat meg lehetett látni, a török táborban a müezzinek ájtatos ezánéneklése hangzott egyszerre száz helyen is a vár körül. A rengeteg tábor messze terjedő zörgéssel borult arcra, s emelkedett vissza térdre. Mint mikor közelgő zivatar mormol, úgy mormolta a nagy pogány tábor az imádságot: ...Allah... prófétánk, Mohamed... bátorítsd meg a szívünket... Terjeszd ki győzhetetlen karjaidat... Dugd be tüzet okádó szereiknek torkát... Változtasd ebekké a hitetlen eszteleneket, hogy egymást mardossák halálra... Küldj forgószelet földjükre, hogy szemük elteljen porral, s földhöz veressenek... Törd össze lábuknak csontját, hogy előttünk meg ne állhassanak... Szégyenítsd meg őket, dicsőséges prófétánk, hogy fölöttük tündökölhessünk, és a te országod örökké virágozzon! S nagy zörgéssel fölpattantak. - Biszmillah! (Isten nevében!) A török ágyúk és a puskák egyszerre megdördülnek. A vár falai megrendülnek, töltések szerteszakadnak az odarobbanó temérdek ágyúgolyótól. A bástyák sövényére záporként hull a nyíl és a puskagolyó. A levegő puskaporbüdösséggel telik meg. Az eget-földet reszkető dörgésbe a dobok, kürtök, trombiták lármája, százezernyi török Allah-üvöltése vegyül. Az árkokból sáskák sokaságaként ugrálnak elő az aszabok, janicsárok, delik, dzsebedzsik s mindenféle gyalogtörök. Az ostromlétráknak erdeje száll a megrombolt falak és bástyák felé, s a létrák mögül a nyilak zápora suhog magas ívekben a falakra. És harsog a török tábori zenekar. De fölülről is lezúdul a felelet. A lefelé irányzott ágyúk lángot, vasat, ólmot és üvegcserepet okádnak oda, ahol a legsűrűbben sokadzik a török. Százak borulnak vérbe, s ingadoznak, dőlnek. De százak tolongnak ugyanabban a percben az elesettek fölé. A kénbűz gomolygó füstben terjedez a várban is. Az ostromlétrák belecsattannak a kőbe, a vasba, a gerendába, és szinte futva emelkedik fölfelé a falakon a sokaság. A fejeken pajzs. Az egyik kézben szakállas lándzsa, a szájban keresztbe fogott görbe kard. Huszonhét török zászló leng-lobog, vezeti a hadat a létrán fölfelé a paloták mögött, a romlásokon. - Allahu akbár! La iláha ill Allah! Ja kerim! Ja rahim! Ja fettah! - viharzik szüntelen a bőszült ordítás. - Falra! Falra! - hangzik fenn mindenfelől. S a falak megnépesülnek. Csak most indul meg a bombahullás. Csak úgy kézzel dobálják alá a sistergő, aztán lángoló s végül durrogó bombákat. Ezernyi hulló-dörgő-pattogó villám. Rikoltások, ordítások, füst, durrogás, kénbűz. A létrák horogvasán csattog a szekerce, a csákány, a fejsze. Némelyik létrán húsz ember is kapaszkodik, mikor leszakad. Egymást törve zuhognak alá, s utcát csapnak a lent nyüzsgőkön. Azonban a helyükbe egy perc múlva új hulláma torlódik a fegyveres sokaságnak, s a felkapcsolt létrák mellé új létrák emelkednek. Allah! A szegletbástyán, amelynek tegnap este óta Bolyky bástyája a neve, Gergely deák meg Zoltay rendelkezik. Az ostrom vihara ott még erősebben zúg, mint a másik három törésnél. Mert a szakadék nagyobb. A feltörekvők is többen vannak. A bombák százával verik le a mászókat, s oldalt is lőnek rájuk. De nem drága a töröknek semmi élet, mikor annyi van. Csak egyszer be tudjon törni tíz! A nyomában már egymást tolva, óriási folyamként dőlne be az egész had. Hát ember kell a gátra!"

Ha jól tudom, egy Eagles Of Death Metal nevű együttes koncertjén lett valósággá az, amiről az ilyen bandák általában énekelnek. Na, kb. ennyit ér a death metal rajongók keménysége... Elvileg annyi metal rajongónak porrá kellett volna zúznia azt a pár kalasnyikovost.