Ez jobb poén annál, hogy kihagyjam, akkor is, ha seggbe rúgnak érte

„Most már megmondhatod: magadban mire számítottál a magyar-norvég előtt?

Nagyon-nagyon tartottam a meccstől. Például mert én még nem láttam a magyar válogatottat 4 napon belül kétszer jól játszani. Abban biztos voltam, hogy 180 percet nem húzhatunk ki kapott gól nélkül, és tartottam attól, hogy ha mi kapjuk az elsőt, nagyon kellemetlen helyzet állhat elő.

Ami az összeállítást illeti, azt sejtettem, hogy lesz változás, de a legkevésbé Priskin csapatba kerülését értettem. Erre tessék. Lovrencsics bal oldalra állítását viszont már korábban pedzegették. A félelmeimhez képest végül pont fordítva alakult a helyzet és a norvég válogatott lett a töketlen fél. (…)

Rengetegszer láttad élőben a mindenkori magyar válogatottakat. Szerinted miben volt más ez a mostani? Miért pont ők jutottak tovább?

Olyant soha, senkinél, de egy Mourinhónál vagy Ancelottinál sem tapasztaltam, hogy egy edző 4 napon belül hozzon 6 rizikós döntést és az mind bejöjjön. Olyanokra gondolok, mint Kleinheisler és Priskin kezdőbe állítása, Nagy Ádám szerepeltetése Gera pozíciójában, Dzsudzsák és Lovrencsics oldalcseréje vagy Elek egy félidő utáni lecserélése Pintérre.

De sosem láttam ennyire sok jó egyéni teljesítményt sem egyszerre a játékosoktól, éppen akkor, amikor a legnagyobb a tét. Úgy játszott a csapat, mint a magyar vízilabda-válogatott a Kemény-korszakban. Az egész párharc legfontosabb pillanatának Király hatalmas védését tartom az első pótselejtező 3. percében.”