A mélyszegénység adott és egyértelmű. A mélyreménytelenség azonban talán nem annyira. Azt hiszem, azért nem képesek sokan közülük a mélyreménytelenséget megélni, mert az ellenpólust, a reménységet magát sem ismerik igazán.
„Amikor másnap is becsenget a parókia ajtaján a fiatal cigány asszony, mellette a taknyosan és borzasan tébláboló siserahaddal, már némi indulat gyűl a hangomba: »Nem szégyelled magad?« »De igen – szabadkozik –, de nincs mit csináljak.« Így van ez. A koldulást önérzettel, egyenes derékkal nem lehet csinálni. Kézen fogni a négy pulyát, és a faluszéli romos házikóból elindulni kéregetni. Csengetni, várakozni, lehajtott fejjel továbbmenni. Mert enni kell ma is.
Vajon a mélyszegénység egyúttal mélyreménytelenséget is jelent? Bő éve keresem erre a kérdésre a választ, amióta a magyar–román határ romániai oldalán elterülő, országos szinten is szegénynek számító tömbmagyar kisrégióban, az Érmellék egyik falujában szolgálok református lelkészként. A mélyszegénység adott és egyértelmű. A mélyreménytelenség azonban talán nem annyira. Vannak arcok és sorsok, amelyeken jól láthatóan kiütközik. Másokén kevésbé, vagy egyáltalán nem. Talán a nyomor megszokottsága, evidenciája teszi? Talán a mélyszegénységben is tud nevetni és örülni az ember?
Nehéz ezt átérezni. Hiszen mi attól is kétségbeesünk, ha elveszítjük a bérletünket, elejtjük a telefonunkat, vagy éppen leenged az autónk kereke. Magyarán: az úgynevezett apró kellemetlenségek is könnyen felborzolják a kedélyünket, s beletaszítanak a reménynélküliségbe. Minél többet élek tehát a mélyszegénység állapotában lévők között, annál nagyobb talány számomra az életük. S annál kevésbé értem őket. Azt hiszem, azért nem képesek sokan közülük a mélyreménytelenséget megélni, mert az ellenpólust, a reménységet magát sem ismerik igazán. Reménykedni? Ugyan miben? Biztosan nem szép autóról, emeletes házról, tóparti villáról álmodnak, mint a konszolidált, bérből-fizetésből élő emberek. Talán számukra egy holnapi napszám, egy összekéregetett teli szatyor élelem is elég a remény megéléséhez.
Más szempontok szerint élünk. Átjárás nincs, hiába az empátia, mert az legfeljebb gondolkodni, belegondolni segít. Persze a semminél ez is több.”
A külföldi munkaerő korlátozása miatt elmaradhat a Master Good 120 milliárd forintos beruházása. Ha a terv megvalósul, a Master Good kénytelen lesz csökkenteni a termelési volumenét, ami az árbevétel és a nyereség visszaesését vonja maga után.
De ki őrzi majd az őrzők őrzőjét?
Szalai Piroska rámutatott, hogy több intézkedés kivezetése gyors elszegényedéshez vezetne a társadalomban.
Hogy ezek után ki nézi hülyének a saját szavazótáborát, azt a képzeletre bízom.
Az elvándorlók leszármazottai most közös munkába kezdtek, és szinte mozgalommá szerveződtek. Bakos Rékával, az Óhazából az Újvilágba közösségi örökségprogram igazgatójával beszélgettünk.
Több mint másfélszer annyi magyar választ repülős nyaralást idén nyáron, mint egy évvel korábban. A mediterrán térség vezet, de az olcsóbb, feltörekvő desztinációk is egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a piacból.
A nézők megértését kérik.
Két hónappal a választások után a bankár Kármán András megbízatásának első pontját teljesítette is.
