„Nem biztos, hogy egy nap alatt kell minden különbséget lerombolni, a társadalom ezt ugyanis nehezen viselné el. Elég a legigazságtalanabb megkülönböztetést kiiktatni, amely nem is fűződik semmilyen sztereotípiához, hogy például a férfiak csak akciófilmeket néznek a moziban, a nők cserébe hülyék a focihoz. Ez a megkülönböztetés a bérezés.
Nem csak arról van szó, hogy a felső vezetésben sokkal kevesebb a nő, mint a férfi. Bár ez is gond. Hogy összeül három hasonszőrű férfi, és nem meglepő módon majdnem mindenben egyetértenek, s ebből levonják azt a következtetést, hogy mindenki úgy gondolkodik, mint ők. Pedig ez tévedés. De ez vállalatvezetési kérdés, ideális esetben a tulajdonosok úgyis leváltják a rossz vezetést.
Sokkal nagyobb probléma, hogy ugyanarra a munkára a nőket jóval kevesebb bérért alkalmazzák. Az állami szférában a kötött bérezés miatt ez természetesen nem jön elő. Csak a kinevezéseknél áll elő a klasszikus helyzet: a férfi képes fölfelé lépkedni a ranglétrán, a nő viszont néhány fok után jellemzően elakad.
A versenyszférában ugyanakkor egyértelmű a különbség: az órabérek esetében Magyarországon a nők hátránya több mint 18 százalék, az elmaradt kinevezésekkel együtt az arány még nagyobb. Emellett a nők nagyjából félállásban végzik el munka mellett a főzést, takarítást, gyereknevelést, és ezért nem várnak egyetlen fillért sem. Ezzel együtt a bérkülönbség miatt a nyugdíjuk sokkal kisebb lesz, mint hasonló teljesítményt nyújtó férfitársaiké.”