Az acél emléke remekül megírt, hamisítatlan dark fantasy akció, ami szinte minden oldalon igyekszik kiválni a fantasy zsánerének bejáratott, berozsdásodott és unalomig csúcsra járatott toposz-seregéből.
„Valószínűleg már mindenkiben felmerült a kérdés, hogy oké, de miről szól a regény? Nos, az egészen a végéig nem egyértelmű. Felütjük az első oldalakat, nekikezdünk az olvasásnak és nem értjük, hol vagyunk. Haladunk tovább, minden mellék- és főszereplő hivatkozik jobbra-balra mindenféle háborúra, Pikkelyes Népre, kiriathokra, aldrainokra, skaranakokra, Ligára, Birodalomra, Lápra, nem folytatom. Az első 150 oldal bedobja olvasóját a világépítés igen sűrű ködébe, ami nagyon nehezen akar csak feloszlani. Oké, az se lett volna szerencsés, ha 10 oldalon át történelem- és földrajzlecke öklendezi át a torkunkba, hogy mi a szitu Morganiában, de én kiváltképp rühellem, ha nem tudom elhelyezni térben és »időben« (értsd: szettingben - a fantasyket óhatatlanul összehasonlítjuk saját Földünk múltjával), amit olvasok. Türelem törit terem, a regény végére nagyjából tisztában leszünk mindennel, de nem bántam volna, ha ez hamarabb bekövetkezik. (…)
Az acél emléke érdekes módon közelíti meg a fantasyt, és annak ellenére, hogy világa nagyjából megfeleltethető a miénknek (sztyeppék népe, Jeruzsálem, Velence), új ízt varázsol a műfajba. Teszi ezt életszagú szereplőivel, komoly témáival, a perspektívák feltárásával és vérmocskos-ürülékes-toroknyiszálós akciójeleneteivel, amik R. A. Salvatore celluloidra áhítozó koreográfiáinak közelébe küzdik fel magukat. Habár a történet iszonyú lassan fordul csak a célegyenesbe - akkor viszont fénysebességre kapcsol -, cserébe a cselekmény mozgalmas és leköti az olvasót (ebben a fordítás sajnos nem mindig partner). Ringil és a haverok nem egy könnyed nyáresti olvasmány, dark fantasy a javából, mégpedig az egyik legjobb istállóból. Szóvicc jön: melegen ajánlott.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint soha nem fog létrejönni egy Orbán Viktor–Magyar Péter-vita.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
Senki nem mentegetheti magát azzal majd 2026 után, hogy ő erre nem gondolt volna, mert nem ezt ígérték. Minden világos – tájékoztatott a házelnök.
Ébredjenek már fel, ez a látszatok, jóemberkedés és nem a cselekvés világa, ami Európában van. A szavak világa.
