Tanuljunk meg kóstolni

„Hogy jött a gasztronómia az életedbe?

Négyen vagyunk fiútestvérek, édesanyámnak nem kis kihívás volt főzni ránk, pláne úgy, hogy válogatósok voltunk. Muszáj volt minket is bevonni az előkészületekbe. Ebből kifolyólag láttuk, hogy pontosan mi történik a konyhában. Akkor még nem is foglalkoztam azzal, hogy mi az a tudás, ami szépen beleszivárgott az agyamba.

Mikor kezdted el alkalmazni ezt a tudást?

Csak jóval később. 2006-ban még az MTV művészeti és kulturális osztályán dolgoztam, és bevittem néha olyan ételt, amit én készítettem. Mondták a kollégák, hogy ezt náluk nem így csinálják, de eszméletlen jó. Azon kaptam magam, hogy bár mindenki máshogy főz, azok, amiket bevittem, egytől egyig ízlettek a munkatársaknak. Itt ismertem fel azt, hogy ami édesanyámnak köszönhetően a kezemben és az agyamban van, abból lehetne építkezni. Aztán jött Lyon. (...)

Mennyi ideig dolgoztál itt?

Fél évet terveztem, itthon a lakásomat sem adtam fel, csak mindent dobozokba pakoltam, hogy ha költözni kell, akkor csak el kelljen vinni a csomagokat. Végül másfél évet töltöttem Lyonban, és rengeteget tanultam. Amikor eljöttem, nem éreztem azt, hogy mindent tudok, sőt. Belekaptam valamibe, megfertőződtem ezzel a gasztronómia nevű dologgal, amit úgy érzem, folytatni kell, a tökéletességig kell tanulni és gyakorolni. Most van egy biztos alapom, de még messze van a jéghegy teteje, nagyon messze. (...)

Vannak olyan helyek Budapesten, ahol lehet jókat enni?

Igen, úgy látom vannak, és nem csak jó helyként indulnak, hanem tartani is tudják a színvonalat, sőt, meg is tudnak újulni. Szerintem az nem elég, ha valaki megnyit egy jó helyet, aztán változtatás nélkül élete végéig abból szeretne profitálni. Fejlődni kell! Akkor lenne igazán színes az itthoni gasztropaletta, ha mindenki így gondolkodna. Az európai értelemben vett éttermi kultúra jelenleg Magyarországon nem létezik. 

Számomra zavarba ejtő, hogy az ismerőseim, barátaim is maximum kéthavonta mennek el étterembe, miközben külföldön havonta akár többször is megtehetik az emberek. A konyhafőnök egyik üzenete pont az lenne, hogy tanuljunk meg kóstolni. Nem elég azt mondani egy ételre, hogy rossz, hanem tudni kell megfogalmazni, hogy miért tartjuk rossznak, ahogy mi, a zsűriben is véleményt alkotunk az elkészült ételekről.”